Az SD-9 -es "vagonkuli"

KBK kód: 2119,0

Szintén a téglagyárak és kis üzemek számára gyártott tolatómozdony.

Eredeti kivitel:

• A járműtípus a kisvasúti járművek adatbázisában (2119,00)

Átalakított kivitel:

• A járműtípus a kisvasúti járművek adatbázisában (2119,01)

Szárított tégla szállítása SD-9 -es mozdonnyal
Fotó: Chikán Gábor (1995.07.)

A mozdonyok kifejlesztőjéről vitás adataink vannak. Gyári adatok alapján az SD-9 -eseket a nyíltszíni bányák, téglagyárak, betonelemgyárak, mezőgazdasági üzemek, erdőgazdaságok számára fejlesztette ki az ÉM Építőgépjavító és Gyártó Vállalat, egyenlőre ismeretlen időszakban. Azonban a vinyei fatelepen esküsznek rá, hogy ez a mozdony az ő házi fejlesztésük, a gyár tőlük lopta a konstrukciót...

Főkeret: 180 mm magas, 4 mm vastag hidegen hajlított U profilból készült. Elöl-hátul félkör alakú ütközőkkel rendelkezik, melyekben a vonóhorgok helyezkednek el. A keret mindkét végén szekrényes részt képeztek ki, ide 150 kg-nyi öntöttvas súly helyezhető el, a tapadósúly növelésére.

Mozdonyszekrény: A motor időjárás elleni védelem céljából esztétikailag megfelelően kialakított burkolattal van ellátva, ami 1 mm vastag lemezből készült. A motortér burkolata felhajtható, így a motorhoz minden oldalról hozzá lehet férni. A vezetőállás fedett, de fülke felső része szükség esetén eltávolítható.

A motor: MIB típusú, egyhengeres, párologtatós vízhűtéssel rendelkező négyütemű dízelmotor. A motor két lendkerékkel rendelkezik, járása igen nyugodt. Az indítás történhet kézzel, vagy önindítóval, de ez utóbbit a gyártó csak külön megrendelésre szerelte be.

A mozdony sebessége 6..10,5 km/h sebességtartományban szabályozható, a gyártó által javasolt max. 5 ezrelék emelkedőben, bár ezt általában bőségesen túllépik.

Az erőátviteli rendszer mechanikus, mindkét irányban egy fokozatú. A hajtómotor az irányváltót négy ékszíjjal hajtja meg. A hajtómű csak egy irányváltóból áll, melyben két lamellás tengelykapcsoló van, ezek lehetővé teszik, hogy a motor üzemi fordulatszámánál a sínkuli ugrásmentesen indítható legyen.

A fél tengelykapcsoló olajban fut, a lemezek között állandóan olaj van, ez biztosítja, hogy a lemezek nem súrlódnak szárazon.

Az irányváltókar a kezelőülés bal oldalán van elhelyezve, ennek középállásában a hajtómű üresjáratban van. Amikor indulni akarunk előre, akkor a kapcsolókart magunk felé húzzuk. A karral határozottan lehet a kapcsolást elvégezni, mert az említett lemezes kapcsoló a mozgást folyamatosan veszi fel. Hátramenetnél a kapcsolókart előre toljuk.

A kapcsolókaron rugós kikapcsoló szerkezet van elhelyezve, mely a kapcsolókart mindig középállásba, azaz üresjáratba húzza.

Érdekesség, hogy a gyártó a műszaki leírásban az irányváltóval való fékezés lehetőségét is megemlítette a kézifék meghibásodása esetére - hirtelen irányváltással.

Az irányváltó hajtóműről a kerekek hajtása lánccal történik, melyet két lánckerék feszít, rugós láncfeszítő segítségével. Ez mindkét haladási iránynál a laza ágat feszíti, figyelembe véve, hogy a feszített és a laza ág a menetiránnyal vátozik. A mozdony két tengelyét szintén láncok kötik össze.

Tengelyek: A tengelyeket szabványos csillecsapágyak tartják, melyek az alvázhoz gumialátéttel csatlakoznak.

A nyomtáv 500-760 mm között házilag átállítható.

Fék: A sínkuli fékezése kétpofás fékkel történik. A fékpofák fatuskók, amelyek a kopás függvényében utánállíthatók, vagy cserélhetők. A fékkart a vezetőülés jobb oldalán helyezték el.

Villamos berendezések: A gép elektromos berendezése világításra és hangjelzésre szolgál. A szükséges villamos energiát az ékszíjjal hajtott 130 W-os, 12 V-os egyenáramú dinamó szolgáltatja feszültségszabályozón és olvadóbiztosítékokon kerezztül. A dinamó fordulatszámát úgy választották meg, hogy a motor alapjáratán is megfelelő feszültséget szolgáltasson.

A pálya megvilágítása a a gép első és hátsó részén elhelyezett 45 W-os egyfonalú fényszóróizzót és egy 5 W-os segédvilágítási izzót tartalmazó fényszórók szolgálnak. A bekötésük olyan, hogy az egyik 45 W-os izzó mellett a túloldali, vörös fényt adó lámpa ég.

A haladási iránynak megfelelő váltás a fényváltó lábkapcsolóval történik, a be- és kikapcsolásra húzókapcsoló van felszerelve; hangjelzés a nyomógombbal működtetett egyenáramú kürttel adható. A gépen aljzat van elhelyezve szerelőlámpa csatlakoztatására.

Vezetőállás: A párnázott vezetőülés a menetirányra merőleges, a vezetőfülkében elhelyezett rugós lengéscsillapító szerkezettel van felerősítve. Az ablakok biztonsági, szilánkmentes üvegből készültek.

A mozdonyok jelenlegi formája

A legjelentősebb átalakítás a mozdonyokkal kapcsolatban, hogy az eredeti MIB motort néhány kivételtől eltekintve kicserélték.

A fedett vezetőállást rendszerint átalakították nyitottá, a jobb kilátás érdekében, illetve sok esetben a motorház burkolatát is leszerelték. A mozdonyokból jelenleg is sok van üzemben, döntően téglagyárakban, illetve a már kezdetben is említett Vinye-fatelepi mozdonyok. A téglagyári vasutakon 5-6 kocsit vontatva szállítják a nyers téglát a szárítóba, vagy a szárítóból a kemencéhez. A pálya eközben 4-5 méter (vagy kisebb !) sugarú íveken vezet, ami a mozdony számára 10-15 km/h sebesség mellett sem akadály.

Mozgékonysága mellett indokolja haználatukat, hogy egy kb. 8 órás, munkanapon 8..12 liter gázolajat fogyaszt állandó üzemben. Egyszerű és megbízható szerkezete miatt karbantartása olcsó, így a mostoha ipari körülmények között is jól megállja helyét.