Edelény külszíni bányavasútja

(Rónaföldi Zoltán)

Az Edelényi bányászatnak kiterjedt bányabeli, de ugyanakkor külszíni vasútja is volt. A bányabeli vasutak 600 mm nyomtávval, szabvány csillékkel, pályakocsikkal, személykocsikkal rendelkeztek és a legkésőbbi időkben, BM 50 típusú bányamozdonyok vontatták ezeket.

A viszonylag nagy kiterjedésű külszíni bányavasút pedig az Edelényhez képest északnyugatra, nyugatra, majd később délnyugatra létesített bányákból szállította a szenet az edelényi MÁV vasútállomásig. Az utolsó időszakban pedig már nem a vasútállomásra történt a szénszállítás, hanem a IV. aknáról az Edelény-berentei függőkötélpálya szénfeladó állomásáig.

Nézzük először a bányászat eseményeit!

Az edelényi szénbányászat kezdete a Coburg féle cukorgyár alapításával függött össze. A cukorgyár 1831 előtt épült és az említett évben már termelt. A II. katonai felmérés térképén a cukorgyár már ábrázolt. A III. katonai felmérés térképe Edelénytől észak-nyugatra bányákat is jelöl. A térképezés 1887-ig tartott. Ezek nagy valószínűséggel a Coburg cukorgyár bányái: Neuere-Schacht, Wasser-Schacht, Gisella-Schacht, Clementina-Schacht, Edelényer Kohlenbergwerk, bányák közül valók. A bányák lignitet termeltek, viszonylag kis mélységből, 100 000 … 150 000 q/év mennyiségben. Ezek a bányák aztán 1893-ban leálltak a cukorgyár ellehetetlenülése miatt.

Egészen 1918-ig kellett várni, hogy az edelényi szénbányászat újrainduljon. Ezután létesült az Edelényi Kőszénbánya Vállalat Salamonovics és Társai bányája, Szvoboda Antal, „Edelényer Kohlenbergwer”, később Boldva-völgyi Kőszénbánya és Iparmű Rt., majd a Borsodcsásztai Szénbánya Társulat is bányát nyitott. 

A Császtapusztai Szénbánya Társulat a bányáját a császtapusztai Gröber birtokon nyitotta meg. Az edelényi bányák mind a tűzzel, mind a vízzel veszélyeztetve voltak. Jó néhány e miatt el is lehetetlenült. A szerencsésebb az volt, ha a bányát termeléssel kimeríthették. 1924-től kezdődően a szénkereslet visszaesése miatt sok bánya itt is tönkrement. Nagyjából 1928 lett az az év, amikor ismét fellendülés következett be. Az Edelényi Kőszénbánya Vállalat Salamonovics és Társai új bányái, a Regina I. és Regina II. bányatelkeken létesültek. 1936-ban a Szoffer testvérek, az Antal-völgy Kőszénbánya Kft., Magdolna néven, lejtősaknát nyitott. 

1921-ben kinyitották az amerikai érdekeltségű lejtősaknát is a Lánci völgyben, amely később majd Edelény I. akna lesz. Ezt követte a Zsuzsanna (Tilalmas völgy) táró (1942), majd a Ferenc I., és a Nagyvölgyi táró (1944).

1945 aztán újabb fordulatokat hozott az edelényi szénbányászatban is. A Szoffer testvérek, Antal-völgy Kőszénbánya Kft, Ferenc I. aknát, a Nagyvölgyi tárót a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal vette át! 1946-ban bezárt a Zsuzsanna (Tilalmas) táró. 1948-ban államosításra kerültek az Edelényi Kőszénbánya Vállalat Salamonovics és Társai bányái, a Regina I. és Regina II. bányatelkeken. Ugyanerre a sorsra jutott az amerikai érdekeltségű bánya, Edelény I. akna is. 1949-ben épült meg az Edelény III. akna (Hodály pusztai akna), majd 1950-ben a II. akna. 1952-ben került vissza a magyar állam kezelésébe a Szoffer testvérek, Antal-völgy Kőszénbánya Kft., Ferenc I. aknája, valamint a Nagyvölgyi táró.

A későbbi bányászati tevékenységeket a vasút történeténél követhetjük majd nyomon.

Az edelényi külszíni bányavasút

1918-ból vannak az első hírek a külszíni bányavasút építésének kezdeteiről. A Bódvavölgyi Kőszénbánya és Iparmű Rt. (ők később a Borsodcsásztai Szénbánya Társulat) - a Coburg uradalommal történt egyezsége után - kezdeményezte az iparvasút megépítését a Nagyvölgytől az edelényi MÁV állomásig, hozzávetőleg 5 km hosszban. A vasút 600 mm nyomtávval épült meg, ez azonos volt a mélyművelésű bányákban alkalmazott nyomtávval. A vasúton gőzmozdonyos vontatás működött. (MÁVAG 79. szerkezetű mozdony?) 

Az edelényi külszíni bányavasút két jelentős fővonalra volt tagolható.

Az első – a korábbi –  vonalrész a településtől északnyugatra, a Nagyvölgy és Császta irányába vezetett az edelényi MÁV vasútállomástól. A MÁV vasútállomástól a pálya a településen át nyugati irányban haladt, annak széléig, majd ez az ág északnyugatra tartott. Ez a vonalszakasz létesült először, ezt építette meg a Borsodcsásztai Szénbánya Társulat. A vasút e szakasza fogta össze és szállította a Császta-puszta, Nagyvölgy, Tilalmas, Mogyorósvölgy, Antal-völgy, Annavölgy környékén levő szénbányák szenét. E területen 1920-től a József, József I. és József II. bányák, 1928-tól a Regina I. és Regina II. bányák, 1936-tól a Magdolna lejtősakna, majd 1942-től a Zsuzsanna (Tilalmas) táró, 1944-től pedig a Ferenc I. akna, Nagyvölgyi táró, 1945-től pedig az újranyitott, Gederéti lejtősakna is működött. 

1949-ben erről a vonalrészről, a településhez viszonylag közel, az Edelény III. aknai vonal is leágazott (Hodály pusztai lejtősakna), amelynek szenét, anyagát szintén e vasút szállította. A vasút legtávolabbi részén, északnyugati irányban, a mogyorósi vonalak voltak.

Itt voltak a Mogyorós I. (1,8 km), a Mogyorós II. (0,8 km) és a Mogyorós III. (0,2 km) kiágazások. Még ma is vita tárgya, hogy a vonalak a Mogyorós hegyről, Mogyorós tetőről, Mogyorós völgyről, vagy Mogyorós Simon bányavállalkozóról kapták-e a nevüket? 

Ahogy a bányászat az idők folyamán egyre inkább eltávolodott a Nagyvölgytől és a császtai részektől, Edelénytől délnyugati irányba helyeződött át. A külszíni bányavasút is erre terjeszkedett. A felesleges egyéb irányokat – először a mogyorósi vonalakat –  elbontották. Először a Mogyorós I., II., III. vonalrészek elbontása történt meg, így ennek az északnyugati irányú vonalszakasznak csak az Edelény III. aknához vezető része maradt meg. Később ez is rövidült, mert a III. aknai rekonstrukció ezt lehetővé tette.

A vasútvonal másik – későbbi része –  a település nyugati szélén futó vonalból ágazott ki (ez volt a délnyugati irányban futó vonalrész), amely az Edelény I. és II. majd a IV. aknákhoz vezetett. Ez a jelenlegi Tóth Árpád út magasságában ágazott ki a régi vonalszakaszból. Innen a vonalrész nagyjából délnyugati irányban futott a település szélén az I. aknáig, majd innen a II. aknáig. 

1954-ban létesült az Edelény I. aknát a berentei Központi Szénosztályozóval összekötő függőkötélpálya, amely aztán a külszíni bányavasútra is alapvető változásokat hozott.

1956-ban a II. akna teljes rekonstrukciója megvalósult, tehát ekkor még az ide vezető vasútvonalnak volt jelentősége.

1959-ben zártak be az Edelényi Kőszénbánya Vállalat Salamonovics és Társai bányái a Regina I. és Regina II. bányatelkeken. 

1966-ban kezdődött el az Edelény I.-IV. szénvagyon súlypontjában a függőleges akna nyitása, amely teljesen 1970-re lett kész. Az itt véletlenül fellelt edelényi ásványvíz, a „Borsodi víz” hasznosítására 150 liter/perc hozamra palackozó is épült. 

Edelény I. és IV. aknákat ekkor összekötötték a külszíni vasúttal, mert a IV. akna kibányászott szenét – a függőkötélpályának az Edelény I. aknai feladóállomására – még a külszíni vasút juttatta el. Ekkor érte el az edelényi bányavasút, délnyugati irányban, a legtávolabbi pontját.

1968-ra merült ki az edelényi II. akna.

1971-ben a III. akna is befejezte a termelést. Ezzel az északnyugati irányú külszíni vasúti szárny jelentősége megszűnt, elbontásra került. Ekkor lett véglegesen felesleges az edelényi vasútállomásra vezető vonalrész is, ezt is elbontották.

Később Edelény IV. akna szénszállítását átállították tehergépkocsisra, mert a függőkötélpálya már nem volt gazdaságos, amelyek így a szenet közvetlenül a berentei szénosztályozóra vitték. Ez aztán mind a függőkötélpálya, mind a külszíni vasút végét is jelentette. Valamikor az 1980-as években fokozatosan elbontották a külszíni vasút még megmaradt részeit is.

A külszíni vasút korábbi gőzvontatású korából egy mozdony ismeretes, a MÁVAG által gyártott 79. szerkezetű gőzmozdony. Erről eddig sem rajzot, sem fényképet nem sikerült felkutatni.

Az edelényi külszíni vasutakon – a középiskolás bányászati emlékeim szerint (1965-69) – a C-50 típus volt a jellemző. 1975-től dolgoztam a Borsodi Szénbányáknál és az edelényi külszíni bányavasúton ekkor a BM50 és a C-50 mozdonyok voltak szolgálatban

A kiterjedt mélyszinti bányavasutakon főleg kötélgépekkel folyt a szerelvények vontatása, de a fővonalakon BM50 típusú mozdonyok álltak szolgálatban és mind teher, mind személyszállítási feladatokat is végeztek.

Edelényben a nagy múltú szénbányászat 1995-ben ért véget.

Irodalom:

Dr. Izsó István: A Miskolci Bányakapitányság kerületének bányaipara

http://mek.oszk.hu/10000/10046/10046.pdf

Rónaföldi Zoltán: Kronológia. A borsodi és az ózdvidéki szénbányászat fontosabb évszámai, eseményei.

http://users.atw.hu/rzterv/konyvek/Kronologia Borsodi es Ozdvideki banyaszat.pdf

http://mek.oszk.hu/12200/12230/12230.pdf

Rónaföldi Zoltán: A borsodi és az ózdvidéki ipar- és bányavasutak története

http://users.atw.hu/rzterv/konyvek/A borsodi es ozdvideki ipari es banyavasutak tortenete.pdf

http://mek.oszk.hu/12300/12362/12362.pdf