Borossebes-Menyháza kisvasút

A 21,1 km hosszúságú, 760 mm-es nyomtávolságú, korlátozott közforgalmú kisvasutat gróf Wenckheim Frigyes (1842-1912) építtette 1893-ban, költsége 303 000 Koronára rúgott[1]. Ebből 210 000 Korona a vasútépítésre, 93 000 Korona a jármű beszerzésre lett fordítva. Bár magántulajdonban volt, kezelője az ACsEV (Arad-Csanádi Egyesült Vasutak) lett. A korlátozott közforgalom VIII.14.-én indulhatott meg. Arad Vármegye hetedik kisvasúti vonala[2] - elsőként személyszállítással – megszületett!

A hegyvidéki pályán a legnagyobb emelkedés 18 ezrelék lett, a legkisebb ívsugár 50 méter. A kezdő és végpont között 172,53 méter a szintbeli különbség. Töltésként 84 700 m3, levágásból 6 000 m3 földmunka szükségeltetett. A pálya 22 037 vfm fővonalból és 3 087 vfm mellékvágányból állt, azaz összesen 25 124 vfm vágány lett lefektetve. A vágánykapcsolatokról 23 darab váltó gondoskodott, a két végponton a gőzmozdonyok számára fordítókorongok épültek. A pálya 37 686 darab tapfán nyugodott, 10.9 kg/fm súlyú, „w” jelű acélsíneket fektettek, 608 tonna vasanyag beépültével. Az ágyazat 15 649 m3 kavicsot igényelt. A vonalba 67 db híd és áteresz került, ehhez 237 m3 faanyag lett felhasználva. Az alépítmény koronaszélessége 2.8 méter lett, a sebességet 25 km/h maximálták. A forgalmat és a rakodást kilenc állomás segítette, közút 49 helyen metszette a pályát.

Prezest állomáson a fűrészmalomhoz, Meggyesvölgy állomáson a mészkőbányába, Menyháza állomáson a vasolvasztóhoz és a márványfűrészhez vezetett iparvágány, illetve egy 7 km hosszúságú vontatóvágány a márványbányába: ezen a vonalszakaszon már 70 ezrelékes emelkedés/esés is előfordult!

A vontatáshoz két darab gőzmozdonyt vásároltak, majd később pótlólag egy harmadikat:

pályaszám	típus	elrendezés	név
1	Sigl WN. 1893/3648 gysz. 140 jelleg	Cn2t	„PÁL”
2	Sigl WN. 1893/3649 gysz. 140 jelleg	Cn2t	„LÁSZLÓ”
3	Weitzer, Arad 1897/13 gysz.	Cn2t	„KRISZTA”

A vontatott járművek mind az aradi Weitzer cég gyártmányai: az I.-II. és III. osztályú személykocsikból osztályonként két darab, az első osztályúak igen pazar, mondhatni, fényűző belsővel. Két darab kombinált posta-poggyász kocsi. Tíz fedett tehervagon, négytengelyes kivitelben, 6 tonna raksúllyal. Huszonegy nyitott négytengelyes tehervagon, szintén 6 tonna raksúllyal. Tíz darab kéttengelyes, nyitott tehervagon, 4 tonna raksúllyal. Továbbá 6 db pályakocsi és 1 db hajtány.

Továbbá megépült még öt vonali őrház, egy árubódé, egy pályafenntartási raktár, két állomási árnyékszék, négy egyszerű állomási vízkút, a fűtőházaknál egy-egy tűztisztító gödör.

A kisvasút a helyi utazóközönség és a Menyháza fürdőbe igyekvőkön kívül a kitermelt vörös márványt Aradra, Szegedre, Debrecenbe az építkezésekhez és a kitermelt mészkövet a Mezőhegyesi Cukorgyár számára szállította.

1901.XI.-XII. hóban a Budapesti Ganz és tsa gyárból Sármezey Endre a vonalra szállíttatta az AEGV 1001 psz. kísérleti gőzmotorkocsiját és azzal 14 próbamenetet hajtottak végre, mielőtt Békéscsabán forgalomba helyezték. A próbameneteket megelőzően lécekből egy űrszelvény mérő kocsi lett elkészítve, mellyel kétszer végigjárták a pályát. A gőzmotorkocsi pályakotrói miatt a fordító korongokra nem járhatott rá: ez a probléma már a KRISZTA mozdonynál is jelentkezett, ahol a kotró két végének felhajlításával tudtak ezen segíteni. Nem járhatott továbbá Meggyesvölgy állomás kitérő vágányába a becsatlakozó szárnyvonal hirtelen emelkedő pályája miatt. Később a motorkocsi visszatért és a kisvasúttal együtt Romániáé lett.

Szintén 1901-ben a nyolc darab fedett tehervagont a növekvő gabonaforgalom miatt az AEGV átvett és Békéscsabára szállított (új pályaszám AEGV Gfn 157-164 > MÁV Gak 1001-1007 és 1011).

A kisvasút 1920-ban Trianon folytán Romániához került. A 2 pályaszámú gőzmozdony Békéscsabára, az AEGV-hez került[5], ahol a pályaszámát megtartva 1927-ig dolgozott, majd IX.2.-án eladták gróf Wenckheim Lászlónak, aki tarhosi uradalmában üzemeltette. Feltételezhetően 1941-ben selejtezték.

A kisvasúton mindinkább a teherszállítás került előtérbe. 1934-ben ezért négy kisebb-nagyobb szárnyvonal épült 18 km hosszúságban. A II. Világháború után 1948-ban az üzemeltető a Romániai Erdei vasutak, a CFF lett. Ebben az időszakban is több gőzmozdony látta el a vontatási szolgálatot:

Végezetül a kisvasút 1962-ben – talán az eredeti pálya végleges tönkremenetele miatt – megszűnt.

[1] Magát az uradalmat Frigyes gróf és neje 1891.VII.1.-én vásárolta 100 000 Koronáért. 3 550 holdon folyt mezőgazdasági termelés, 27 200 holdnyi erdőterület volt öt tagban, évi 400-500 ezer m3 fakitermeléssel. 28 helyen folyt ércbányászat, a vasérc Resiczára és a borossebesi vasgyárba került, utóbbi évi 750 tonna rúdvasat gyártott. Ugyanitt hengermű és gőzkalapács is működött, valamint mészégető kemence.

[2] Az első hat kisvasút:

Építtető:	Helyszín:	Megnyitva:	Nyomtáv:	Hossz:
Munk Henrik és Fiai	Tótvárad-Marosszlatina	1886	1 100 mm	19 km
Seidner Bernát	Berzova	1886.X.	600 mm	23 km
Nádasdy Ferencz	Soborsin-Trojás	1889	600 mm	20,5 km
Lichteinstein Alajos herceg	Tok	1889	600 mm	6,25 km
Ürményi Pál	Petrisi uradalom	1889	?	11 km
Mairovitz Mór	Radna-Konop	1890.V.	?	11 km

[3] Három AEGV mozdony átállomásításával.

[4] Mozdonyvezetőket és fűtőket az ACsEV személyzetéből vezényeltek

[5] Valószínűleg Békéscsabán volt főjavításon az 1916-ban felépült AEGV járműjavítóban.