Erdőbénye - a Hubertus kőbánya iparvasútja

2012.10.27 (Moór Attila)

A Hubertus Kőbánya és Útépítési Rt. 1928-ban nyitja meg kőbányáját Erdőbénye határában. A bánya csaknem félezer munkással, saját villanyteleppel, korszerű gépekkel nagyüzemi termelésre rendezkedik be. A bányából a nagyvasútra a követ keskeny nyomtávolságú iparvasúttal szállítják le.

A Hubertus kőbánya egy képeslapon (Erdőbénye)
Fotó: képeslap

A vasút építési engedélyét 1927. október 27-én állítja ki a kereskedelemügyi minisztérium. A ló- és motorüzemre engedélyezett vonal a Magyar Királyi Államvasutak Szerencs-Sátoraljaújhely vonalának a 182/183 szelvénye között kiágazó iparvágányához csatlakozik. A csaknem 6 km hosszú vonal 600 mm-es nyomtávolsággal épül meg.

A vasút első mozdonya egy 20 lóerős, Orestein & Koppel gyártmányú Montánia H2-es gép [2212,3002], mely új állapotban kerül 1927. július 30-án a társaság tulajdonába. 1930-ban egy ugyanilyen gépet vásárol az üzem [2212,3003]. 1933-ban egy ismeretlen típusú Orestein & Koppel géppel nő a mozdonyállomány [2000,0033], majd ismeretlen időpontban egy MD2-es mozdony [2244,2997] kerül beszerzésre.

1938-ban az üzem egy Zobel gyártmányú, 1905-ben készült kéttengelyes gőzmozdonyt szerez be [1230,0999], és kérvényezi a hatóságtól a gőzüzemre is szóló engedélyt. 1939-ben a vonalon a motorüzem mellett gőzüzemet vezetnek be. Az ekkor kiállított engedélyben szereplő adatokból kitűnik, hogy a vonalon az engedélyezett sebesség motorvontatás esetén 12 km/óra, gőzmozdonyos vontatás esetén - a pálya rossz állapota miatt, annak felújításáig - 8 km/óra. A pálya legnagyobb emelkedése 40 ezrelékes, a legkisebb ívsugara 20 méteres. A vasút felépítménye 7 illetve 9,3 kg/fm-es sínekből áll. Egyetlen nagyobb műtárgya az 56/57 szelvények között, a Mély-patak felett épült 2*4 méteres híd. A kőszállító vonatok keresztezésére a 13/15, 26/28, 34/36 és a 43/45 szelvények között kitérővágányok szolgálnak.

1949-ben a bányát és az iparvasutat államosítják, új tulajdonosa a Kőbányaipari Nemzeti Vállalat. Ekkor kerül a vasútra a Botond Autó- és Gépipari üzem által egy HANOMAG járműből átépített (vagy a jármű motorjának felhasználásával újonnan épített) mozdony.

1950 januárjában a vállalat 90.000 forintért megvásárolja Királyrétről a MUKI nevű kétcsatlós, 54 lóerős gőzmozdonyt.

1964. szeptember 2-án a KPM műszaki szemlét tart a vasúton. A szemle iratanyagából megállapítható, hogy a vasútüzem ekkor az Észak-Magyarországi Kőbánya Vállalat tulajdonában működik, és 5 db MD40-es sorozatú mozdonnyal rendelkezik. A vonalon három forgalmi kitérő van, ezek neve "rakodói", "itatói" és "sötétes". Mindhárom forgalmi kitérő üzemi telefonnal van felszerelve. A kitérőkből a bányánál lévő forgalomirányító helyiséget valamint az átrakón lévő szállításvezetői irodát lehet felhívni. A nyíltvonal felépítménye 23,5 kg/fm-es sínekből áll, az állomási- és rakodóvágányok 9,3 kg/fm súlyúak. A kőszállító vonatok 16 db 1,5 köbméteres csilléből állnak, melyekből 2 db fékes.

1967-ben a kőbánya a Borsodi Szénbányák bükkaljai üzeméből 32 db 2 köbméteres csillét vásárol.

Az iparvasútról későbbi dokumentumok nincsenek, feltételezhető, hogy az 1970-es évek elejéig üzemelt.

Forrás:

• Magyar Országos Levéltár
• MÁV Központi Irattár
• Magyar Néphadsereg térképtára
• Balogh Imre jármű adatai
• Csíkvári Antal monográfiája

(Moór Attila, 2012.10.28.)