Romhányi Iparvasút

(Moór Attila)

A Magyar Királyi Államvasutak Romhány állomásához csatlakozó és a közeli kerámiagyárba vezető rövid iparvasút üzemengedélyét a kereskedelemügyi miniszter 1924-ben állítja ki a Lloyd Kerámiaipari Rt. részére.

A romhányi kerámiagyár, melynek termékeit az iparvasúton szállították ki a Magyar Királyi Államvasutak mellékvonalához, a romhányi végállomásra
Fotó: archív

A vasút nyomtávolsága 600 mm-es, sínrendszere 7 kg/fm-es. Legnagyobb emelkedése 10 ezrelékes, legkisebb ívsugara 8 méteres.

A Romhányi Iparvasút hálózattérképe

Az iparvasút 1937-ben a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművek Rt. tulajdonába kerül, 1944-ben az üzemengedélyét meghosszabbítják, további sorsa nem ismert.

Forrás: Magyar Országos Levéltár

A vágányhálózat nyomai a 80-as évek elején megvoltak, sőt kettő vagy több csille is megvolt (a porleválasztó nyereményét ebbe eresztették le). Állítólag 1943-44-ben hátul a temető mellett egy repvágány felvezetett a hegyek aljánál lévő agyaglencsékig, a háborús szállítási nehézségek miatt akadozott a nyersanyag ellátás. 1944-ben a nyíltvonalon egy rakodót képeztek, ahová szintén repvágány vezetett az agyaglencsékből, de ez is állítólagos, mivel levéltári anyag még nem került elő róla. Az is lehet, hogy a háborús események miatt már nem jutott idő a papírozásra.

Kis Ferenc kiegészítése gyerekkori emlékei alapján.