Bánréve - Ózd - Nádasd iparvasút

Az 1867-es kiegyezés korszakában Magyarország nyersvas termelésének gyakorlatilag a fele a gömöri iparvidéken létesült, mintegy 40 kohóból származott. Ez már akkor is nagyon nagy mennyiség volt és ezt a nyersvasat nagy részben további feldolgozásra, a nógrádi, borsodi vasfinomítókba (acélgyártás) szállították. Ezen túl a kohászati alapanyagokat is a kohókhoz kellett vinni, de ekkor már kőszénnel történt az acél- és a nyersvasgyártás is, amelyből szintén jelentős mennyiséget igényeltek a kohók.

A Gömör, Borsod, Nógrád kohászatához közeli bányavidékek, viszont részben Borsodban, részben Ózd és Salgótarján környezetében voltak. Tetemes szállítási távolságokkal.

Ezt az árumennyiséget az akkori út- és időjárási viszonyok és a közúti járművek adottságai mellett, már képtelenség volt gazdaságosan szállítani. Erre a vasút adott kiegyensúlyozott, nagyteljesítményű, ugyanakkor gazdaságos megoldást.

1843. szeptember 6-án, a Gömör megyei Hosszúréten összejöttek az akkori vastermelők, és itt vetődött fel egy új vasfinomító gyár létesítésének a gondolata a tervezett vasutak építéséhez. (Vasúti sínek gyártása.) Ez alapozta meg az Ózdi Vasgyár létrehozását. A mai divatos szóval való "hatástanulmány" készítésekor, a gyárat nem Ózdra, a jelenlegi helyére, hanem Sajópüspöki mellé, a Sajó völgyében kívánták megépíteni, csak később döntöttek másként! A gyár egyébként 1847-ben kezdte el működését.

Az ózdi gyáron belüli vasúti szállítás érdekében 1861-ben, lóvontatású vasutat létesítettek Karu-bánya és a Hengerlőgyár között, a kitermelt szén szállítására. Lóval vontatták fel Karuig az üres kocsikat, s mivel a pálya, lejtős volt, megrakva, fékezve engedték le a szénnel rakott kocsikat.

Vasfinomító működött ezen túl Diósgyőrben, Salgótarjánban is. Az acéltermékek további feldolgozására is létesültek gyárak, ilyen volt a Nádasdi Lemezgyár is. (Ma Borsodnádasd.)

A térség vasművei 1867-ben az Első Erdélyi Vasút részére már 2240 tonna, 1868-ban a MÁV részére 3.750 tonna sínt hengereltek.

A Magyar Államvasutak 1871-ben építette az első olyan mellékvonalat a Sajó völgyében, Miskolc és Bánréve között, melynél csökkentette az építési költségeket. A MÁV második ilyen irányú kísérlete az ipari jellegű Gömöri Vasút volt 1873-74-ben, amelynek létrehozását anyagilag a helyi vállalkozók is nagyban támogatták. Ekkor épült a Bánréve - Feled - Fülek vonal, amely a Salgótarjáni területre adott szállítási lehetőséget, de rövid időn belül megépültek azok a szárnyvonalak is, amelyek képesek lettek a térség kohászatának és bányászatának kiszolgálására.

A Rima-Murányvölgyi Vasmű Egylet az ózdi és nádasdi gyárai, valamint az Ózd környéki és borsodi bányái miatt kezdeményezte a Bánréve - Ózd - Nádasd vasútvonal megépítését.

Az 1870. évi XXXII. törvénycikk a Bánréve - nádasdi, gőzmozdonyú iparvasút kiépítése tárgyában rendelkezett.

"...Az engedélyesek, u. m. a rima-murányvölgyi vasmű-egylet jogot nyernek egy, a magyar királyi állampálya bánrévei állomásából kiinduló s Czenteren, Ózdon és Arlón át Nádasdra vezetendő mozdonyvasit, valamint a Czenter s Ózd községektől a czenteri és a karui kőszénbányaművekhez vezetendő szárnyvonalak építésére és üzletére; mely vasút szárnyvonalai közhasználatra ugyan, de egyelőre csupán teherszállitásra szolgálandnak, s ennélfogva csakis az áruforgalomnak megfelelő berendezést nyerhetnek...

...A vágány szélessége egy méternél keskenyebb nem lehet. A sinek folyó méterenként 25 azaz folyó bécsi lábanként 7.9 vámfontnál könnyebbek nem lehetnek¹. A felépitmény szerkezetét s anyagát illető minden más intézkedések a részlettervek előterjesztése alkalmával fognak megállapittatni...

...A magyar kir. állam-vasút bánrévei csatlakozási állomásán kívül legalább 4 állomás lesz előállítandó.²

Az engedélyezett pálya Bánrévén a magy. kir. államvasúttal közös pályaudvarral birand, melynek közös használata s az engedélyezett pálya czéljaira leendő berendezése iránt a kormánynyal külön egyezmény lesz kötendő, a bánrévei állomás közhasználatáért fizetendő járadék az üzletszámlába felvétethetik, a mondott állomás netaláni nagyobbitásának költségei azonban az építési tőkéből fedezendők...

...Az egyes vonatoknál alkalmazható tengelyek száma, valamint a dörzsfékek száma s azoknak az egyes vonatokban leendő felosztása iránt a közmunka- és közlekedési minister fog intézkedni.

A menetrend szerinti vonatsebesség a nyilt pályán középszámitással óránkint 2, a megengedhető legnagyobb sebesség pedig óránkint legfeljebb 3 mértföldre határoztatik.

Ha a vonat élén vontató-mozdony van alkalmazva, ezen esetben a vonat tolása is megengedtetik.

Ha a szükség ugy kivánja, ugyszintén az indóházakban s a munkavonatoknál is, a vonatok tolása akkor is megengedtetik, ha élükön vezető mozdony nincs alkalmazva. Ily esetben azonban a nyilt pályán csakis óránkénti 1 mértföld sebességgel szabad járni, s a vonat élén levő kocsiba jelző kürttel ellátott kalauz állitandó.³

A menetrend szerinti vonatoknál is megengedtetik, hogy a szerkocsi a mozdony előtt menjen..."

A vasutat 1000 mm nyomtávra a Rima-Murányvölgyi Vasmű Egylet építette és üzemeltette.

A vasúton - Bánréve és Ózd között, az 1870-es építési kezdés után, 1872. november 1-én indult a forgalom. A pályaszakasz hossza 11,4 km volt. A felépítményt a Rima-Murányvölgyi Vasműben gyártott, 14 kg/m tömegű sínekből fektették. A Sajó felett 15 nyílású, 84 m hosszú faszerkezetű hidat, a Hangony patak felett ötnyílású, 24,75 m hosszú, ugyancsak faszerkezetű hidat építettek.

1873. március 10-én történt az Ózd - Nádasd szakasz forgalomba helyezése. A mellékvonalat Ózd és Nádasd (mai nevén Borsodnádasd) között egy 16,3 km hosszú iparvágánnyal egészítették ki. Ennek a nyomtávja is 1000 mm volt. A vasút környezetében levő bányák Center, Bánszállás, Járdánháza, Somsály, Arló, Nádasd, fokozatosan csatlakoztak szárnyvonalként a Bánréve - Ózd - Nádasd vonalra. Természetesen ehhez kapcsolódott az ózdi vasgyár saját - belső - iparvasútja is.

A vasútvonal üzemeltetését a tulajdonos Rima-Murányvölgyi Vasmű Egylet végezte. Kezdetben a vasúton - a törvény szerint - csak teherszállítás folyt. A személyszállítást későbbi időpontban kezdődött el, az 1876. évi X. törvénycikkben foglalt feltételek megteremtése után.

"...a) a vonatok a közmunka- és közlekedési ministerium által helybenhagyott menetrend szerint közlekedhetnek;

b) minden ut-átjárónál levő intőtáblán a közönség miheztartása végett felirandó, hogy mily időben halad el vonat. A korlát nélküli ut-átjárók előtt a mozdonyvezető a gőz-síppal füttyenteni tartozik;

c) a pálya addig, mig azon a mostani két vonatnál több nem közlekedik, a felvigyázó személyzet által naponta legalább egyszer megvizsgálandó. Látogatottabb ut-átjárások, valamint a vasutnak mindazon pontjai, hol a közlekedés veszélylyel járhat, minden egyes vonat elhaladása előtt megtekintendők;

d) egyes vonatokban a bánréve-arlói vonalrészen csak 40, az arló-nádasdi vonalrészen pedig csak 20 tengelynek szabad lennie;

e) minden vonatnál, a mozdonynak fékét nem számitva, annyi féket kell alkalmazni és személyzettel ellátni, hogy a bánréve-ózdi vonalon minden 8-dik, az ózd-nádasdi vonalrészen pedig minden negyedik fékezhető legyen;

f) a személykocsik a vonat utolsó harmadába sorozandók. Ha a közönséges teher hiányában a vonat netán csak személy-kocsikkal indittatnék el, akkor a mozdony és személykocsik közé legalább is három - lehetőleg - megrakott kocsi soroztassék;

g) a menetsebesség minden korlát nélküli ut-átjárónál annyira mérséklendő, hogy a vonat 50 méter távolságban megállitható legyen. 4. § Az engedélyes rima-murányvölgyi vasműegylet egyrészt az engedélyokmány 1. §-a értelmében előállitandó s Ózd és Czenter községektől a czenteri és karui kőszénbánya-művekhez vezetendő szárnyvonalak kiépitésének kötelezettsége, másrészt a vasut késedelmes befejezéséből folyó jogkövetkezmények alól fölmentetik..."

"...A bánréve-nádasdi vasút engedélyese feljogosittatik, hogy az esetre, ha a vasutat személyforgalomra is berendezi - a szállitandó személyektől a forgalomban levő többi vasút menetdíjával megegyezőleg, azonban az ezüstpótlék kivételével, személy- s kilométerenkint

Feljogosittatik továbbá, hogy a személyközlekedést egyelőre csupán III. és a katonaszállitásra előirt kellékekkel ellátandó IV. osztályu kocsikkal közvetithesse..."

A vontatást az Rima-Murányvölgyi Vasmű Egylet két gőzmozdonya az "Ózd" és a "Nádasd" végezték. A mozdonyok C-n2 elrendezéssel, 25 km/h legnagyobb sebességgel bírtak. A Sigl Bécsújhely gyártmányai voltak, 1870-ben építették ezeket. Később az "Ózd" a 8, a "Nádasd" a 10. pályaszámot kapták. Ez után még számos más típusú gőzmozdony, dízelmozdony is csatlakozott ezekhez, de a pályának a Bánréve - Ózd közötti szakasz normál nyomtávra való átépítése után, már csak az Ózd - Nadasd vonalon.

A Rima-Murányvölgyi Vasmű Egylet igényeinek az 1000 mm nyomtávú vasút rövidesen már nem felelt meg, ezért kezdeményezték a Bánréve-Ózd közötti 11,4 km-es pályaszakasz, másodrendű vasútként, normál nyomtávra való átépítését, amely szintén saját beruházásukban valósult meg. Az átépítés megtörtént, 1887. július 20-án adták át a normál nyomtávolságú vonalat. A 2-5 ezrelékes pályába "i" és "c" rendszerű síneket építettek be. Ugyanezt a szakaszt 1916-ban elsőrendűvé építették át. A vasútvonal kezelését és a vontatási feladatokat továbbra is a vasgyár oldotta meg. A normál nyomtávú átépítés után már azonban a vasgyár XII. osztályú mozdonyai (ezek későbbi MÁV 377. sorozat) vontatták a szerelvényeket.

A MÁV, a HÉV vonalak államosításakor, 1922-ben vette át saját kezelésébe az Ózd - Bánréve vonalszakaszt.

Az Ózd-Nádasd vonalszakasz megmaradt 1000 mm-es nyomtávolságúnak egészen a megszűnéséig, amely 1992-ben következett be.

Arlói szárnyvonal

1852-ben létrejött a Rimamurányvölgyi Vasművelő Egyesület, amely még ebben az évben megszerezte a Nádasd, Sajóvárkony, Hódoscsépány, Karu, Arló területek bányászati jogait.

Arlóban 1852-ben el is kezdődött a szénbányászat. 1863-ben - hegycsuszamlás miatt - az arlói táró teljesen beomlott, s ezt csak 1887-ban nyitották újra. 1908-ban nyitottak még újabb bányát.

Az 1930-ban létesített Benétei üzem, Arló község határában volt, a benétei völgyben. Ezt a rakodóval egy 460 m hosszú külsikló kötötte össze. A szállítás a tárnákban lóval történt. Benéte bányán szénosztályozó nincs, a termelt szenet vegyesen döntik és ugyancsak az Ózd - Nádasd iparvasúton szállítják az ózdi és a borsodnádasdi gyárba.

Bánszállási szárnyvonalak

1870-ben a Rimamurányvölgyi Vasművelő Egyesület bányanyitása két táróval.

Bánszállás az ózdi vasgyár legfontosabb bányája lett. Iparvágány épült ki az Ózd - Bánréve vasútig. 1890-ben megépült az Egyesület Cséptelek völgyi bányája.

Bató bánya szárnyvonal

Nádasdon (Borsodnádasd) a Bató akna nyitása 1840-ben, a bánya különféle termelési volumennel 1960-ig működött.

Borsodnádasdi szárnyvonal

1851-ben indult el a szénbányászat 3 bányával, melyek a Ferenc, Borbála, Gizella táró neveket kapták. 1864 a lemezgyár indításának időpontja.

Ugyanekkor a gyár ellátására indult az István bánya, az Alsó, és Felső Berta tárók, majd 1872-ben nyílt a Gusztáv akna.

1950-ben a Borsodnádasdon működő kis bányákat vasúttal kötötték össze 8,6 km őszhosszban, az Y alakú Tamás és Hasznosi alagutakon keresztül. Ekkor már a szén csak így juthatott el gazdaságosan a felhasználóig.

Mocsolyási szárnyvonal

1890-ben mélyítették a Járdánháza - Mocsolyás aknát. A bánya 1926-ra merült ki.

Somsályi szárnyvonal

1890-ben a Rimamurányvölgyi Vasművelő Egyesület két bányát nyit Új, és Erzsébet táró néven. A széntermelés ütemét az ózdi és a nádasdi gyár szükséglete határozta meg.

1899-ben az Egyesület a szénterületeket kiegészíti a csokvaományi és csernelyi mezőkkel. Ekkor épül ki az iparvasúti szárnyvonal is. Először 2,5 km hosszúságban az Erzsébet-táróig.

1902-ben az Egyesület megkezdi a Somsály függőakna mélyítését. Ekkor a vasút is a függőaknáig hosszabbodik, később majd egészen Somsályfőig. 1938-ban két benzinüzemű, Obrusel bányamozdony állt munkába.

Az 1000 mm nyomtávú iparvasúttal kapcsolatosan összefoglaló anyagokra, amelyből az üzemelés ideje alatt elvégzett szállítási feladatok számszerűsíthetők lennének, eddig nem találtam. A bányászatra vonatkozó termelési adatokról van bizonyos adathalmaz, azonban ez sem teljes. Ennek hiányában is valószínűsíthető azonban, hogy a Bánréve - Ózd vonalszakasz 1872. november 1. és 1887. július 20. közötti 15 évi üzeme (később már normál nyomtávú), illetve az Ózd - Nádasd szakasz 1873. március 10. és 1992. között eltelt 119 éve alatt óriási mennyiségű anyagot és személyt szállított.