Napjainkban

Héderváron a keresést szokás szerint a kocsmában kezdem, majd a téesz egykori területén találkozom a helyi önkéntes történészekkel. „Igen, a gróf épített egykor kisvasutat, hozzá a Dunán fahidat, mely elpusztult a háborúban, aztán valahonnan hoztak egy kiszuperált vashidat helyette.” Pedig... nem.

Egy évszáddal korábban

A Khuen-Héderváry család 1907-ben 760 mm-es nyomtávolságú kisvasutat épített a Lébény-Mosonszentmiklós nagyvasúti állomástól Hédervárig. A szóban forgó „híd szerkezet betonból készült hídfőkre, illetve pillérekre támaszkodó 3 x 20,864 méter támaszközű gerinclemezes, felsőpályás vasszerkezetű híd". A híd statikai számítása az 1907. évi 30.666 számú Kereskedelemügyi Miniszteri rendelettel jóváhagyott „Vasúti Hídszabály Rendelet" alapján készült, 2 db 5,3 tonnás mozdonyból és hozzákapcsolt 4 db 3,66 tonnás rakott lóréból álló vonatterhelés figyelembevételével. „A hídszerkezet anyaga folytvas és a statikai számítás alapjául szolgált vonatterhelés esetében egyik elemében sem keletkezik túligénybevétel."

A második világháborút követően

„A visszavonuló németek...” hangzott el a fahidat tudó emberünktől, szóval... annyi bizonyos, hogy a hidat a háború során felrobbantották, mindhárom hídszerkezet lezuhant, a falazatok kisebb mértékű sérüléseket szenvedtek.
Az egykori uradalmi kisvasút üzemengedélyét 1938-ban a Magyar-Német Mezőgazdasági Rt. - mint üzemkezelő - részére hosszabbították meg. A háborút követően a 450/1949 számú kormányrendelet alapján a vasút és annak tartozékai az államkincstár tulajdonába kerültek, egyúttal 1949. május 31-én a Győri GVNV (Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalat) kezelésébe lettek átadva. Ekkor a vasút üzemen kívül állt, mozdonnyal nem rendelkezett, az átvétel során a járműállomány 42 db vasvázas lóréból, 26 db favázas lóréból és 28 db billenő szekrényes lóréból állt.
A vasút 1949-es átvételi iratanyagában megemlítik, hogy „a Szigetközi területnek vasúthálózata egyáltalán nincs, ezáltal a termények szállítása nehézségekbe ütközik", és ebből feltételezhetjük, hogy a korábban a Szigetközbe vezető öttevényi, és horvátkimlei kisvasutak (illetve legfőképpen ezek dunaági hídjai) is jelentős károkat szenvedhettek a háború folyamán.
A hídszerkezet helyreállítását az eredeti tervek alapján a MÁV Hídműhelye végezte el. A vasszerkezet hiányzó részeinek pótlására felhasznált vasanyag az Államvasutak készletanyagából került ki. Mivel a vasút a helyreállítás időszakában mozdonnyal nem rendelkezett, a helyreállított híd próbaterhelését 2 db sóderral megrakott teherautóval végezték. Az áthajlásokat Farkas-féle kinométerekkel, a sarubenyomódásokat pedig tolókákkal mérték. A próbaterhelés eredménye megfelelő volt, a művelet után a hidat ismételten megvizsgálták, azon semmiféle káros elváltozást nem találtak.

A hatvanas években

A gazdasági vasút háború utáni üzeméről kevés információ maradt fent. A kezdeti tervek a hálózat bővítéséről, 15 község bekapcsolásáról, személyforgalom beindításáról szóltak, de egy 1961-es iratban már kihasználatlansága okán a hálózat felszámolását szorgalmazzák. Ekkor a vonalon kizárólag az őszi kampány idején szállítottak cukorrépát, éves átlagban 4-5000 tonna mennyiségben. Számítások szerint a Győri AKÖV a cukorrépa szállítását a rendelkezésre álló eszközeivel meg tudja oldani, a vasútvonal felszámolható. „1962. január 1-től a Hédervár - Lébény közti MÁV G.V. keskenynyomközű vasútvonalon a korlátolt közforgalmat, valamint az üzemeltetést meg kell szüntetni, majd a vonalat felbontani."
1963-ban a sínektől megfosztott vasúti hídra a mecséri Dózsa MGTSZ jelent be igényt, kérvényezi a híd könyvjóváírással történő átadását, egyben kijelenti, hogy a híd fenntartásáról a továbbiakban saját kezelésben gondoskodik. 1964 márciusában a hidat - melynek avult értéke ekkor 529.300 forint volt - a mecséri Községi Tanács V.B. kapja meg.

Napjainkban

Eltelt már fél évszázad az utolsó vonat után, valahol csodával határos, hogy a híd ma is áll. Megtalálható műholdképen, [N47.81023 E17.43869] vagy régi térképen. Száraz időben akár kocsival is megközelíthető, a bátrabb és úszni is remekül tudó kutatók át is hajthatnak rajta.

Források:

• MÁV Központi Irattár
• Magyar Országos Levéltár
• Magyar Néphadsereg Térképtár
• Személyes közlések