Kazincbarcikai külszíni bányavasút

(Rónaföldi Zoltán)

A sajókazinci-herbolyai szénelőfordulásokról már 1820-as években említést tesznek forrásmunkák. Az első termelések 1852-ben a területtulajdonosok által (Czékus, Kemény és Vay családok) indultak. A nagyobb szabású bányászat az 1894-es évben indult a Radvánszky báró által birtokolt területen, ahol 1896-ban megalakult a Barcikai Kőszénbánya Rt. (Szalkai és Tsa), majd egy évvel később a Kazinci Kőszénbánya Rt. A bányászkodás a Herbolya-völgyben folyt, amely a jelenlegi Kazincbarcika várostól Tardona község felé terjed. Ennek oldalvölgyeiben voltak a bányák, Lökös-, Liszkó-, Ádám-völgyek. Ezek Sajókazinctól, illetve Barcikától mind távol estek, megközelítésük földutakon volt lehetséges. Ezért kellett viszonylag időjárástól függetlenül jól járható, gazdaságosan üzemeltethető vasutat építeni a szén elszállítására.

A Kakucsa-külszíni bányavasút hossza 1,4 km, közvetlenül Sajókazinc határában volt. Tulajdonosa Kakulyai Károly miniszteri tanácsos volt, akinek Jolán-tárója 1925-ban került kihajtásra. A "népnyelv" csak Kakucsai-táró néven említi. Ez a külszíni bányavasút nem azonos a későbbi, a MÁV Kazincbarcikai állomásától a bányákig vezető, és egészen Tardona községig futó külszíni bányavasúttal!

A területen a Trianon utáni szénínség feloldására az 1920-as években újra intenzíven kezdtek szenet keresni és bányászni. 1923-ban nyitották a Radvánszky-tárót - ez majd 1945 után, az első 3 éves terv során a Tervtáró nevet kapja és 1984-ig folyt bányászata.

A Kazincbarcikai külszíni bányavasút tehát ennek a bányának a szenét szállította be a MÁV állomáson épített rakodóba. A vasúton személyszállítás is folyt, a munkába járás érdekében, de Tardona községet mindig ez kötötte, utazási lehetőség szempontjából, Kazincbarcikához. A vasút nyomtávja 600 mm-es normál bányászati szabványú volt. Nagyjából a Tardona-patak mellett futott végig, kimagasított töltésen. A vasút hozzávetőleges hossza Tervtáró és Kazincbarcika MÁV vasútállomás között 13,1 km, Tervtáró és Tardona község között további 3,5 km. Teljes hossza tehát 16,5 km lehetett. 

A vasút jelentőségét a Tervtárót a berentei központi szénosztályozóval összekötő függőkötélpályának az 1960-as évek közepén történő üzembe állítása erősen lerontotta, de még évekig üzemelt ez után is. Tardonáról a munkába járást csak ezzel lehetett megoldani.

A vasutat az 1970-es évek elején számolták fel, a vágányzatot felszedték, a földművek egy része még ma is fellelhető.

Forrás: 200 éves a borsodi szénbányászat (1786-1986)