Utaskilométer

(Chikán Gábor)

A vonat(ok)on utazók számát és az utazási távolságot együttesen tartalmazó mérőszám: minden utast az általa utazott távolsággal vesz figyelembe. Elméleti alapesetben az utazási távolságokat utasonként kell összegezni, azaz viszonylatonként összegezve az adott viszonylatban utazók száma és az utazott távolság szorzata.

Példa

• 15 ember utazik A-ból B-be a 300 sz. vonaton,
• 22 ember utazik A-ból D-be a 300 sz., majd C-ben átszállva a 310 sz. vonatokon,
• 10 ember utazik B-ből C-be a 300 sz. vonaton,
• 30 ember utazik D-ből C-be a 309 sz. vonaton,
• 24 ember utazik A-ból C-be a 300, és vissza C-ből A-ba a 309 sz. vonaton (menettérti jeggyel);

a távolságok sorrendben

• A 0 km
• B 6 km
• C 13 km
• D 20 km
  

E példában

• a 300 sz. vonat utaskm teljesítménye: 758 ukm (15x6 + 22x13 + 10x7 + 24x13),
• a 310 sz. vonat utaskm teljesítménye: 154 ukm (22x7)
  
• a 309 sz. vonat utaskm teljesítménye: 522 ukm (30x7 + 24x13),
  
• a vizsgált vonatok (időszak) összesen: 1434 ukm (758+154+522).
  

Változatok

Lehet a számítás szűrt is, pl. fizető vagy nem fizető utaskm. Ilyenkor a számítás annyiban más, hogy csak a fizető vagy nem fizető utasokat kell beszámolni.

Megjegyzés

Az utaskm számításhoz fontos alapadat, hogy tudni kell az utasokról: mely viszonylatban, hányan utaztak. Erre a viszonylati menetjegykiadás a legbiztosabb forrás (bár a nem fizető utasok esetében ekkor is csak becsülni lehet, célszerűen a fizetők arányában). Ilyen adatok hiányában csak becslés készíthető: becsülni kell az utazott átlagos távolságot, és azzal szorozni az utasszámot. A becslést célszerű egy rövid, mértékadó időszakban készített részletes adatfelvételből végezni - amelyet időszakosan, illetve nagyobb menetrendi változtatások után meg kell újítani.

Övezetes díjszabásnál ez a becslés övezetenként készíthető, nagy hálózatoknál a díjszabási övezetek fél-távolságát szokás figyelembe venni.

Korrekt adatközlésnél az ukm adat szolgáltatásakor fel kell tüntetni, hogy milyen becslési módszerrel készült.