Tiborszállás-Halmostanya kisvasút

(Oszter Vilmos)

1905. szeptember 27-én a nagyvasút megérkezett Tiborszállásra, 1917-ben pedig Gróf Károlyi Gyula kisvasutat építtetett Tiborszállás állomás és Halmos között, mert sáros időben lehetetlen volt másmilyen szállítási eszköz alkalmazása.

A fővonal az út bal oldalán ment 6 km hosszan, ehhez csatlakoztak kisebb szárnyvonalak  is, így a hálózat hossza 8 km-t tett ki.

Az egyvágányú 760 mm-es vonalon lóvontatás volt (muraközi ló). 14 db kéttengelyes, vasvázas, oldalfalas, szabványos ütközővel ellátott lóréval szállították a környék mezőgazdasági terményeit a tiborszállási állomásra. Volt egy zárt fapados lóré személyszállításra, ezzel szállították az iskolásokat a tiborszállási iskolába. Egy ló általában 3-4 lórét húzott.

A homokágyazatban fekvő pályában a talpfákra 9 kg/fm-es sínek kerültek sínszeges leerősítéssel.

1925-ben a gróf eladta az egresi birtokot, ezért az egresi szárnyvonalat felszedték. Az 1940-es árvíznél a lórévasúttal szállították a homokot a Kraszna töltésének megerősítéséhez.

1948-ban a vonalat végig felszedték. A lórék, sínszegek és a sínek többsége a Fegyverneki GV-re került, ami nem, az pedig kerítésoszlop lett Tiborszálláson. Aki ma Tiborszálláson a 115-ös vonalon leszáll a vonatról, rögtön a főutcára téved, ahol végig követhető az egykori lórévasút nyomvonala, amit lassan fél évszázada felszedtek.

Ideiglenesen még Tiborszállás mellett a Vadaskertben is volt lórévasút a homokbányától a kastélyig, amíg az felépült.

Forrás: A tiborszállási öregek személyes közlései

* * *

Az 1949. 06. 21-én készült GV vagyon-állag felmérés során a vonalon 5000 fm 9,3 kg/fm-es vágányt és 12 csoport kitérőt vettek nyilvántartásba.

A járműállomány ekkor 1 db nyitott személykocsiból és 6 db 2,5 t rakománytömegű rakoncás kocsiból állt.