Szegvári kendergyár kisvasútja

A szegvári kendergyárnak a kender beszállítása céljából volt egy GV-iparvágánya, amit 1963-ban a teljes gyárbeli anyagmozgatást kiszolgálni képes hálózattá fejlesztettek.

Fotó: Panyik-Tóth János (2010.)

A XX. század elején Csongrád megyében is több kisvasutat létesítettek az uradalmak, melyek közül a szegvári és nagymágocsi 760 mm-es pályákat a II. világháború után összekötötték. Az így kialakult közel 40 km hosszú hálózat 1970. december 31-ig Szegvári GV néven üzemelt.

A szegvári és az árpádhalmi MÁV állomásokhoz kapcsolódva zajlott a teherforgalom zöme: helyi termékek elszállítása (tégla, kender, cukorrépa stb.), illetve a környékbeli Tüzép-telepek és nagyobb intézmények (TSz-ek, szociális otthonok) kiszolgálása építőanyagokkal, szénnel. Nagymágocs és Árpádhalom között 360-as viszonylat néven menetrend szerinti, Szegvár és Nagymágocs között alkalmi személyszállítás zajlott.

A szegvári kendergyárnak a kender beszállítása céljából volt egy GV-iparvágánya, amit 1963-ban a teljes gyárbeli anyagmozgatást kiszolgálni képes hálózattá fejlesztettek. E belső hálózat - jogilag nem lévén része a GV hálózatának - túlélte az 1968-as közlekedési koncepciót, és a közelmúltig ellátta az anyagmozgatási feladatokat.

A hálózat hossza mintegy 10 km, ami három hurokrendszerre, az ezeket összekötő fővágányra és több csonkavágány-csoportra oszlik. A pálya változatos környezetben fekszik: iparterületek, kenderáztató-medencék, ligetek, erdőcskék, tavak (valójában hűtővíz-tározók) között lehet kanyarogni, miközben egy-egy fácán, nyúl, őz is szem elé kerül.

A vasút jelenleg Szegvár Nagyközség Önkormányzatának tulajdonában van. 2010 májusában vasútbarátok révén megindult a pálya tisztítása, melyet komoly erőkkel július végétől a tulajdonos Önkormányzat végez. Mára mintegy 3,5-4 km hosszú szakaszon - a hurokrendszereknek köszönhetően - mintegy 5 km folyamatos utazásra van lehetőség úgy, hogy - eltekintve a váltóállításoktól - megállás nélkül visszajutunk a kiindulás helyére.