Meghalt Kaspar Kirchgraber

2008.08.13 (Szilva Péter)

Mint a gőzüzem rajongója, röviddel a rendszerváltás után kezdett ismerkedni az erdélyi erdei vasutakkal, amik örökre belopták magukat a szívébe. Így ismerkedtünk meg vele mi is: hajnalban, -25 fokban, a fűtőház előtt, hogy megörökíthessük a pillanatot, amikor kitárul hajnalban az épület kapuja.

Közvetlen volt és önzetlen: elég egy mindhalálig tartó barátsághoz. Pontosabban nem csak egyhez: nemigen maradt kommandói lakos, akivel ne ismerkedett volna meg. Mint régen a vándorfotográfusok, járta a síneket és az utcákat: s a képeket kinagyítva és bekeretezve osztotta szét a következő kommandói látogatása alkalmával. Nem csoda hát, hogy élete párját is ott találta meg. Úgy hiszem, ő az egyetlen svájci mozdonyvezető, aki megtanult kiválóan magyarul, mi több, az ízes, székely tájszólást beszélte.

A 90-es évek közepén, amikor a vasút megszűnésének híre először röppent fel, elsőként kezdeményezett tárgyalásokat a vasút megmentéséért az érintettekkel: kezdeményezése, örök optimizmusa hívta életre egyesületünket is.

Kaspar súlyos betegség után 2008. június 14-én távozott közülünk.

Emlékét örökre megőrízzük.