Bernecebaráti Erdei Vasút

(Szűcs Zoltán József)

Hasonló fekvésű és adottságú a Kemenceihez, története is hasonló, a Wolfner-Schanczer építette.

Fehér Ferenc mozdonyvezető
Fotó: Fehér Ferenc gyűjteményéből

Azonban erre a vasútra már csak a manapság teherautó-garázsnak használt egykori motorszín emlékeztet. Kiépítettségében, történetében a Kemenceivel rokon, fizikai kapcsolatban soha nem volt a két vasút, azonban az Érsekség az átvétel után egy üzemegységként kezelte a két vonalat. Sokáig megmaradtak a lóvontatásnál, e két, nagyvasúthoz nem csatlakozó vonalon nem volt érdemes nagyobb fejlesztésbe fogni. A vonatot itt is csak hegymenetben kellett vontatni, a teli kocsik - fékkel biztosítva - legördültek a fűrésztelepre. A kemencei és az itteni vonalon 29 teherkocsit használtak. A fát, csakúgy mint Kemencén, teherautóra rakták és Drégelypalánk MÁV állomásra szállították.

A vasút a falu szélétől indulva, délkeleti, majd keleti irányban, a Szántó-hegy, Kakukk-bérc és a Mészdomb, István-hegy között induló Nagy-völgyben futott a Vár-patak mentén. 1910-12 között épült ki a 600 mm nyomközű BERNECEBARÁTI - OSZLOPÓ - DRINÓ fővonal 5,7 km hosszban. Ugyanekkor készült el a Kalakocsi mellékvonal 2,3 km-e is.

1913-ban a drinói mellékvonal 2,7 km, 1915-ben az Oszlopói I. mellékvonal 3 km készült el.

A terület tulajdonosa, az Esztergomi Érsekség ezt a vonalat is kezelésébe vette, az építést is folytatták, 1928-ban elkészült az Oszlopó II. mellékvonal. Őket megelőzve a Schmiedl cég elkészítette a Loponai mellékvonalat 0,7 km hosszban.

Az állami erdészet ezt a vonalat is átvette, a korszerűsítések mellett megépítették a fővonal folytatását a DRINÓ - DESZKÁS 2,8 km-es szakaszt.

1954-ben a vasút egy MD-40 tipusú motormozdonnyal gyarapodott.

1966-67-ben a mellékvonalak után a Drinó-Deszkás, majd 1968-69-ben a Bernecebaráti-Oszlopó vonal sorsa is a felszedés lett.