A kisvasút fénykora

A kisvasút vonata Sasréten
Fotó: Chikán Gábor (1995.04.)

1945 után a kisvasút vonalait államosították: a hálózat - a Szentmártonpusztai vonalat kivéve - erdõgazdasági kezelésbe került. A 0,4 kilométer hosszú Szentmártonpusztai vonal ugyanis a Görösgali Állami Gazdaság tulajdonába került.

A lóvontatás még az államosítás után is tartotta magát: 1955. december 21-én az erdõgazdaság egy R-20-22 típusú Hofher motormozdonyt vásárolt, melynek elõzõ üzemelési helye a Kemencei Erdei Vasút volt. Almamelléken 1964-ben történt selejtezéséig üzemelt.

Szintén 1955-ben érkeztek meg a kisvasúthoz az úgynevezett "MASZOLAJ" kocsik. Ezek a négytengelyes teherkocsik a budapesti Magyar-Szovjet Olajipari Gépgyárban (Maszolaj) készültek. Üzembe helyezésükkel lecserélhették a régi farakoncás ikerkocsikat.

1957-ben a kisvasút egy 250 cm³-es Csepel motoros hajtányt kapott, amelyet a MÁV Északi Jármûjavító Üzeme gyártott. Ez mind a mai napig üzemben van.

1959-ben az erdõgazdaság egy kéttengelyes, zárt személykocsit vásárolt az Iregszemcsei GV-tõl. A kocsi deszkafalazatú volt, 14 ülõhellyel rendelkezett. 1966-ban selejtezték, de nem bontották el. 1994-ben újból üzembe helyezték, majd 2000-ben kiállították az egykori MÁV állomás elõtt.

1962. augusztus 16-án érkezett az elsõ C-50-es mozdony a kisvasútra a Vitézipusztai Erdei Vasútról. Ez a típus megbízhatóbbnak bizonyult elõdjénél, nyilván ez is szerepet játszott annak 1964-es selejtezésénél.

1965. december 11-én egy MD-40-es mozdony érkezett Almamellékre a Mecseki Szénbányászati Vállalattól. Nem idõzött sokat ezen a vasúton: 1966. november 9-én a Csányoszrói Erdei Vasútra szállították, ahol 1971-ben selejtezték.

1968. június 6-án a Huszárokelõpusztai Erdei Vasútról egy 40-HP típusú Montánia motormozdony érkezett Almamellékre, amit 1970-ben, két újabb C-50-es érkezése után selejteztek.

1966. február 5-én két korszerû, ún. "Dunakeszi-kocsi" érkezett Almamellékre. Az egyik - 1963-as gyártású - kocsi a Gemenci Erdei Vasútról, a másik - 1965-ös darab - pedig egyenesen a Dunakeszi Jármûjavítóból került ide. Ezek a négytengelyes, kályhafûtéses, villanyvilágítással ellátott, 22 ülõ- és 26 állóhellyel rendelkezõ személykocsik ma is közlekednek. Érdekesség, hogy a normál nyomtávolságú MÁV-vonal megszüntetéséig gyakran piszkálták a kisvasút dolgozói a nagyvasút alkalmazottait amiatt, hogy ott fapados kocsik közlekedtek, míg a kisvasúton ezeknek a jármûveknek köszönhetõen bõrüléses kocsikban lehetett élvezni az utazást. 

A fõvonalon számos vonalkorrekciót is végeztek: 1958-ban a szentmártonpusztai halastó létesítése miatt a kisvasút egy 750 méteres szakaszát feljebb fektették. 1961-tõl a talpfákat folyamatosan vasbetonaljakra cserélték. A könnyû, 5 kg/m tömegû síneket 9 kg-osokra cserélték, amelyeket a Devecseri Erdei Vasút bontásából kaptak. 1962-ben átalakították az almamelléki végállomás vágányhálózatát, kialakult a ma is látható deltavágányos vágányszerkezet. 1965-tõl folyamatosan a fa átereszeket betoncsövekre, a fahidakat pedig teknõs vasbetonhidakra cserélték. 1961. április 12-tõl a kisvasút korlátozott közforgalmú minõsítést kapott - azóta közlekednek menetrendszerinti személyvonatok a vonalon.

A kisvasút vonalai is folyamatosan változtak ebben az idõszakban. 1952-ben elbontották a Lukafai vonalat, majd 1961-1962-ben 1 km hosszban újjáépítették. 1961 és 1962 között a Sasréti vonalat meghosszabbították a fûrésztelepig (1 km).

A Terecsenyi vonal többször meghosszabbodott néhány száz méterrel (1947, 1957, 1970, 1975). Szintén több apró hosszabbításon ment keresztül a Klotz-gödöri és a Kisterecsenyi vonal. 1975-ben azonban mindkettõt elbontották. 1975-ben épült meg a Kápolnási vonal 0,5 kilométer hosszban. Ez a Terecsenyi vonal 34+60 szelvényébõl ágazott ki. 1984-ben a Terecsenyi vonallal együtt elbontották. A Terecsenyi vonalból egy 150 méteres csonkavágány maradt meg, ahol 1999-ig a "MASZOLAJ-kocsikat" tárolták.

1972-ben elbontották a Szentmártonpusztai vonalat. 1975-ben egy 0,9 kilométeres szakaszon újból lefektették a Csikóréti vonalat, de 1983-ban ezt is elbontották, csak egy 50 méter hosszú csonkavágány maradt meg belõle.

A kisvasút - és a Zselic vidékének - életére és mûködésére igen károsan hatott, hogy 1977. január 1-én megszüntették a MÁV Kaposvár-Szigetvár szárnyvonalát. Így a kisvasútnak megszakadt a közvetlen nagyvasúti összeköttetése, azóta elszigetelten mûködik. A nagyvasúton forgatták 1977-ben a Kihajolni Veszélyes címû filmet, melyben kisvasúti jelenetek is szerepelnek. A pályát csak ezután bontották fel. Érdekesség, hogy az Almamellék állomás utáni egykori útátjáróban - beaszfaltozva - még mindig megtalálhatók a hajdanvolt vasútvonal sínjei.

A kisvasút teherszállítása a '60-as évek közepétõl kezdett visszaesni - ekkor jelentek meg nagy számban a korszerû tehergépjármûvek, illetve ekkor kezdtek országos szinten kiépülni az erdészeti feltáró utak. 

A '80-as évek közepére egy olyan vasútüzemet találhattunk Almamelléken, melynek fenntartása gazdaságilag már nem volt rentábilis, és csak töredéke volt egykori önmagának az aprófalvas szerkezetû, gazdaságilag elmaradt Zselicség közepén. Meglepõ, de mégis sikerült kilábalnia ebbõl a válságból. A miértre igen összetett válasz adható.