A jelenlegi hálózat kiépítése

A jelenlegi pálya kiépítése 1963-ban kezdődött a meglévő Gemenc–-Keselyűsi vonal bővítésével és 1966-ra épült ki a 24 km hosszú pálya Pörböly és Keselyűs között. 1982-ben épült egy újabb 6 km-es szakasz Keselyűs és Bárányfok között, és így alakult ki a jelenlegi 30 km-es fővonal mely ma is üzemel.

Az építés főbb szakaszai a következők voltak:

1963-ban megépült a Gemenc–Keselyűsi vonalból kiágazó, Gemenc–Ásáduna felé vezető szárnyvonal meghosszabbítása a Szomfovai erdőrészig.

1964-1965 években épült a Pörböly–Nyárilegelő közötti 5 km hosszú szakasz.

1966-ban ezeket a vonalakat összekötötték, így kapcsolatot létesítettek a MÁV Baja–Bátaszék vonalával Pörböly állomáson. Az így kialakult 24 kilométer hosszú vonal Keselyűs és Pörböly között húzódott.

1968-ban megépült a Pörbölytől 10 km-re lévő elágazás a Szomfovai szárnyvonal 3 km hosszú pályája és az elágazásnál a deltavágány. A szárnyvonal jelenleg üzemen kívül van, a 3 km-es pályából 2 km-t még a nyolcvanas években felbontottak. A szárnyvonal kötötte be a fővonalba a Szomfovai erdészeti kolóniát. A vonal végpontja alig több mint egy kilométerre volt az ötvenes évek elején feltárt melegvizes forrástól, Bogra pusztától. A hetvenes évek elején felmerült a Szekszárdtól 10 km-re lévő melegvíz hasznosítása egy termálfürdő kiépítésével, de ezt később a megyei önkormányzat elvetette és helyette Dombóvár határában Gunarason épült ki egy hasonló melegvizes fürdő. Ez a döntés is hozzájárult a vonalon a forgalom megszüntetéséhez és a pálya részbeni felbontásához.

Az 1970-es évek végén, illetve az 1980-as évek végén felszámolták a mellékvonalakat, így például a Szomfovára és Alsógemencre vezetőket. Ugyanakkor 1982-ben meghosszabbították a fővonalat, az új végállomás a Pörbölytől 30 kilométerre levő Bárányfok lett. Ezáltal közelebb került a kisvasút vonala a megyeszékhelyhez, Szekszárdhoz.

A vasút életében egyre nagyobb tért hódított a személyszállítás, de a teherszállítás sem szűnt meg teljesen, a kisvasút napjainkban is évi 3-5000 m³ fát szállít.

Az 1990-es években számos jelentős változás is történt a kisvasút életében:

2002 -ben a Dunán levonuló árhullámok két alkalommal is súlyosan megrongálták az erdei vasút pályáját és a megállóhelyek létesítményeit. A március végén levonult árhullám következtében a 30 km pályából 14 km teljesen járhatatlanná vált és súlyos károk keletkeztek a 2001. decemberben átadott Gemenc-Dunapart megálló létesítményeiben is.

A tavaszi helyreállítási munkák mellett további fejlesztések is történtek. Májusban átadásra került a Lassi megállóhelyen kialakított pihenőpark és játszótér, és az augusztusi árhullám levonulása után elkészült a Malomtelelő mh. és tanösvény fejlesztéseként a meglévő magasperon 30 méteres meghosszabbítása, valamint kettő esőbeálló épült. Egyik esőbeálló a megálló peronján, míg a másik a tanösvény vasúttól legtávolabbi pontján nyújt menedéket, vagy pihenési lehetőséget a turistáknak.

Az augustusi árhullám a tavaszi árvíznél is súlyosabb károkat okozott a kisvasúti pályában és a berendezéseiben egyaránt. A pálya 23 kilométerénén szinte minden vágánymezőt kisebb-nagyobb mértékben alámosott a víz, és több szakaszon 3-400 méter hosszban teljesen elmosta a pályát. Szinte teljesen újra kellett építeni a Gemenc-Dunapart és Lassi megállókon kialakított pihenőparkokat.

2002. decemberéig a megállóhelyi létesítmények helyreállítása és a vasúti pálya Pörböly–Gemenc Delta közötti 19 km-es szakaszának helyreállítása megtörtént. A szokatlanul kemény téli hónapokban a helyreállítási munkák szüneteltek. Az újjáépítési munkák 2003. márciusban befejeződtek, és május 1-én a teljes menetrendi forgalom megindult.