A közös üzem

Nagybörzsönyben 1925-ben állt munkába az első gőzös. Folytatódott a vonalak kiépítése, ismét csak Kisirtás központtal (hiszen ekkor Nagybörzsöny községet nem is érintette a hálózat). Elkészült a Kisirtás–Hegyes-hegyi rakodó vonal öt kilométeres hosszban, valamint ennek befejezéseképp később a Hegyes-hegyi rakodó–Kammerhof 5 km-es szakasz. Ezen a vonalon - mely egyedülállóan sok, 12 darab csúcsfordítóval rendelkezett - benzinmotoros mozdonyokkal végezték a vontatást. A járműpark 36 db különféle teherkocsiból - ezek között 6-8 tonna raksúlyú négytengelyes kocsik is voltak - állt. A két világháború között a hálózat elérte végleges, 55 km-es üzemi hosszát.

A Hosszú-völgyi és Kollár-völgyi vonalak továbbra is 600 mm nyomtávolsággal üzemeltek, a vontatást itt lovakkal végezték.

A második világháború komoly károkat okozott a szobi vasútállomást ért bombázás: a forgalom itt csak 1946-ban indult meg újra. Mind a pályában mind a járművekben nagy volt a pusztítás.

1945-ben a Magyar Állami Erdészet kezelésébe került a szobi és a nagybörzsönyi vasútüzem is, nyolc évre tehát közös üzemeltetés alatt működött a hálózat. 1946-ban egy benzinüzemű motormozdonnyal gyarapodtak a vontatójárművek.

1945. után átépítették a Hosszú-völgyi vonalat 760 mm-es nyomtávolságúra, és visszaépítették a nagybörzsönyi fatelepig. A Kollár völgyi vonalat felszámolták. Szobon valószínűleg a második világháború után építették ki a Brjeska-bányai vonalat, de egyes források az 1920-as évekre teszik ezt a dátumot.

1953-tól a Szob-Márianosztra szakasz a MÁV kezelésébe került, megszervezték a Szobi Gazdasági Vasutat. A Nagybörzsönyi Állami Erdei Vasúttal nem a Csák-hegyi, hanem a Bezina-völgyben található kőbányánál volt az üzemeltetési határ.

1955-ben MÁV pályaszámokat kaptak a szobi mozdonyok. A hőskor gőzöseit 1962-1963. között selejtezték, ekkor az üzemet 490. sorozatú mozdonyok vették át: itt dolgozott a 490,039, 490,053 és a 490,056. A vonatok is változtak, a régi kéttengelyes, itteni becenevükön „babakocsik” munkáját a MÁV Székesfehérvári Járműjavító Üzemben gyártott, négytengelyes, billenthető, Uba típusú kocsik vették át. Nemsokára C-50-es motormozdonyok érkeztek, hosszabb - rövidebb ideig itt szolgált a: GV 4501; GV 3702; GV 3703; GV 3727; GV 3737, GV 3748; GV 3757; GV 3788. Hosszú ideig tartott a vegyes vontatási üzem, a C-50-esek párban dolgoztak, de még így is csak hosszan csúsztatott kuplunggal indíthatták meg a nehéz vonatokat. A gőzösökre továbbra is szükség volt, hiszen megfelelő teljesítményt csak Ők nyújthattak.

Még az 1950-es évek végén a személyforgalom megindításával is megpróbálkoztak, a Szob MÁV állomás - Márianosztra vonalon, ám néhány év után ezt beszüntették.

1969-ben Nagybörzsönyben - a faanyagszállítás tendenciájának visszaesése miatt - felszámolták a kammerhofi vonalat, majd 1973-ban (?) Szobon a Brjeska-bányába vezető vágányt. Így a kisvasút gyakorlatilag a Szob–Nagybörzsöny vonalra fogyatkozott.

Az 1970-es években már két MD-40 típusú motormozdony dolgozott a nagybörzsönyi vonalon, az E03-067 és az E03-068 -as. Az elsőt 1984-ben selejtezték, majd szétbontották. Később két C-50-es motor (GV 3705 és GV 3756) is érkezett, de nem helyezték őket üzembe, mivel felújításra szorultak, és az MD-40-esek teljesítménye elegendő volt. Az utazásra két személykocsi, egy teljesen nyitott, hosszú pados, nyári és egy fűthető, kétszakaszos oldalajtós téli kocsi szolgált.