A kezdetek

Az épülő vasút az 1910-es évektől a '20-as évek végéig.

Pályamunkások
Fotó: archív

A Kemence környéki, 600 mm-es, egykor több mint félszáz kilométernyi hálózatból ma már csak a csarnavölgyi vonal nem egészen nyolc kilométere fekszik a helyén. De megvan, és őrzi az egykori börzsönyi erdei pályák hangulatát.

A település még az Árpád-korban jött létre. Mezőgazdasági terület az Ipoly keskeny völgyében kevés volt, a Börzsöny északi oldalán kialakított földek sem adtak nagy termést (Kemence község nevét a szlovák Kameny [köves] szóból származtatják, ez is erre enged következtetni), az itt élőknek mindig is az erdő adta a megélhetést.

1910-ben a Wolfner-Schanczer és fiai cég (a nagybörzsönyi vonal építése után) a falu déli részén lévő erdészeti telepről kezdte az építkezést: a Kemence-Wirterház-Királyháza-Királykút 11 km-es útvonalon fektették le a síneket. 1911-ben folytatódott a munka, a Királyháza-Rakottyás 2 km-es vonallal. Ezután épült ki az 1 km-es Tűzkövesi-Rakodó-Bangolák szakasz. Ezt követően a közelítő - fakitermelés helyére vezető - ágak épültek ki Rakottyás és Szénoldal felé, összesen 3 km hosszban.

1913-ban kezdték a ma is meglévő csarnavölgyi vonal építését. Ez a szakasz külön nevet kapott, a Csarnavölgyi Vasút a Kemence-Wirterház-Hamuház-Halyagos 9,4 km-es vonalon futott. Itt 70 (!) ezrelékes emelkedésű szakasz is volt. Ez azonban nem a Wolfner, hanem a Salkasz-Klein cég tulajdonában volt. 

1916-ban a talprakodói 0,8 km, a kettőshidi 1,2 km és a rákospataki 2,0 km-es mellékvonal készült el, immár a Dobó cég kivitelezésében.

1919-ben a Hidi-Vint cég építésében a az oltárkői 1,5 km, a hangyási 0,7 km, és a mogyorósi 1,2 km mellékvonal készült el.

1920-ban a királyházi vasúton az érsekség folytatta a gazdálkodást. A vonalat felújították, sűrítették a talpfákat, megerősítették a hidakat, átereszeket. Folytatták a hálózat kiépítését, 1925-ben a Fonottsági, 0,7 km hosszú vonallal.

1926-ban a Márer Benő és Társa faipari és fakereskedelmi Rt. építette ki a dosnyai vonalat 3,2 km hosszban. 

1927-ben a Váci Fa- és Cserkéreg Termelők építették ki a pogánypataki vonalat 2,1 km hosszban. Ez is jellegzetes közelítővonal volt.

1927. augusztus 31-én írják alá Szász Albert okl. mérnök, építő és faipari vállalkozóval a bacsinai mellékvonal kiépítéséről szóló szerződést, 3,3 km hosszban. A hálózat legnagyobb emelkedése a dosnyai vonalon volt, 120 ezrelékes.

Nagy Csörcsöle-völgyi ideiglenes közelítő iparvasút megépítéséről 1929. október 10-én írták alá a szerződést Dobó Lajossal, aki ekkor már uradalmi vállalkozó. A mellékvonal hossza 3 km.

A csarnavölgyi vasúton sem múltak eseménytelenül az évek. 1926-ban a Hidi-Vint cég folytatta a vonalépítést a 0,5 km-es Rákospatak-Oltárkő mellékvonallal. Az Oltár-patak fölött vezetett át a hálózat legnagyobb, 21 méter hosszú, 8 méter magas, faszerkezetű hídja. Közismert dolog, hogy a hidak sokszor nevet kapnak, de itt fordítva történt: az itt elterülő rétet nevezték el Magashidi-rétnek.

1928-tól a Schmiedl cég épített tovább, először a 0,7 km-es Hangyás-Soványgödör, majd 1929-ben az 1,7 km-es Drinópataki, végezetül 1933-ban az 1,8 km-es kurucpataki mellékvonalat készítve el.

A fejlődés térképen