B282,0001 (Pélpusztai kocsi)

A Kemencei Erdei Múzeumvasút újkori történetének első zárt személykocsijáról igen keveset tudunk, építésének helyét nem ismerjük. Kéttengelyes jellege miatt, a szegecselt váz, a rugókötegek kialakítása alapján a két világháború közti időszakot, osztrák vagy német gyártást feltételezünk. Az valószínű, hogy a jármű a végleges formáját a II. világháború után kapta; a technikai megoldások miatt helyi, házi átalakítás valószínű. A kocsi az Ádánd-Pélpuszta között közlekedő gazdasági vasút egyik utolsó megmaradt járműve, a vonalat érintő tanyák, tanyabokrok lakóit szállította, majd a vasút megszűnése után, a pélpusztai mezőgazdasági termelő szövetkezet egykori telephelyén tűzoltó palackok tárolási helyeként használták tovább a 2004-es felleléséig. Érdekessége a történetnek, hogy a megvásárláskor gyakorlatilag a kocsiszekrényt vettük meg, hiszen a futó- és hordmű nem volt vizsgálható, mert a jármű a több évtizedes állás alatt teljesen elsüllyedt a környező talajban. Daruzás után derült ki, hogy a futómű (tengelyek, csapágytokok, rugók, fékszerkezet stb.) teljesen intakt, hiánytalan. Felújítása a Királyréti Erdei Vasút paphegyi műhelyében kezdődött meg, az alváz kiegyengetésével, majd a kerékpárok 760 mm-ről 600 mm nyomközűvé átsajtolásakor került Felsőpeténybe, ahol megkezdtük a burkolat kialakítását. A jármű felújításának befejezése Kemencén történt, és itt nyerte el végleges, esztétikus belső kialakítását. Az ülések selejtezett UV villamosok pótkocsijainak léces fapadjai, a kályha igényes lakatosmunka eredménye. A felújítást saját erőforrásainkból végeztük el 2006/2007-ben. A Dunakeszi kocsi érkezéséig a vasút egyetlen fűthető, zárt személykocsija volt. Hidegebb időszakban rendszeresen közlekedik.

Szállítható személyek száma: 12 fő
Engedélyezett legnagyobb sebesség: 15 km/h
Hossza ütközők között: ...........
Súly: 2 tonna
Képek a felújításról.

A Pélpusztai kocsi [B282,0002] téli hajnalon.
Fotó: Pállya Krisztián (2007.12.12.)