Tardoskedd - Jánosháza-puszta uradalmi iparvasút

(Árpási Imre)

A Galánta - Érsekújvár vasútvonal (ŽSR 130) Tardoskedd (ma Tvrdošovce, Szlovákia, Nyitrai kerület, Érsekújvári járás) állomását 1912-től egy 600 mm-es nyomtávú, lóüzemű gazdasági iparvasút kötötte össze a községtől nyugati irányba, 2,5 km távolságra fekvő, az egykori Nyitra vm. Érsekújvári járásához tatozó Jánosháza-puszta (ma Jánošíkovo) esztergomi érsekségi uradalommal.

Az iparvasút az első világháború után Csehszlovákiához került, majd az első bécsi döntést követő területváltozások után ismét Magyarországhoz tartozott.

1939. novemberében az esztergomi érsekség újra felmérette az iparvasutat.

Az iparvasút építését 1912 évben 85.355 szám alatt engedélyezte az akkori m.kir. kereskedelemügyi miniszter.

Vonalvezetés

Az iparvasút I. sz. vágányának 0+0.0 sz. szelvénye Tardoskedd állomás 1306.05.70 sz. MÁV szelvényével esett egybe. MÁV területen, az állomás 5. sz. vágányával párhuzamosan 177 m hosszban és 3,60 m tengelytávolságban húzódott, majd 20,30 m sugarú ellenívvel a 2+55 szelvénynél hagyta el a MÁV területet, és az uradalmi út szélére tért.

A 18. szelvénynél 20 m sugarú ívvel a községi dűlőútra, majd a 28-29. szelvényeknél 25 m sugarú ívvel az uradalmi dűlőút szélére kanyarodott.

A 31. szelvénytől kezdve az uradalom belső területén haladt, majd a 45+78. szelvénynél csonkán végződött.

A II. sz. vágány, mely az I. sz. vágányból a 31-32. szelvények között a 7.sz. kitérőn ágazott el, majd a II. sz. vágányból kiágazó II. sz. és az abból kiágazó IV. és V. vágány Jánosháza-puszta belső gazdasági üzemét szolgálta.

Az 1-3. és a 2-3. sz. kitérők közötti vágány Tardoskedd állomáson a rakodáshoz, az 5-6. sz. kitérők közötti vágány a forgalom lebonyolításához szükséges kitérővágány volt.

Az iparvasút vágányhosszai:

Irány- és lejtviszonyok

A pályán előforduló legkisebb ívsugár R=15 m volt, a legnagyobb emelkedés általában 8 ‰ alatt maradt, kivéve az I. vágány 12-14. szelvényei közötti pályarészen, ahol az emelkedés egy rövid szakaszon 20,8 ‰ volt, a pályát keresztező főgyűjtő csatatorna magas töltése miatt.

Alépítmény

Az alépítmény 2,30 m koronaszélességgel, a töltések 1:1,5 és 1:1,25 a bevágások 1:1,25 és 1:1 arányú rézsűhajlással épültek.

Hidak és átereszek

Az I. sz vágányban egy 9 m-es nyílású vasbeton híd, egy 1,90 m fa szerkezetű híd és négy áteresz volt.

A III. sz. vágányban két, a IV. sz vágányban egy áteresz volt.

Útátjárók

Az I. sz. vágányban 8, a III. sz. vágányban 3, a IV. sz. vágányban 1 útátjáró volt.

Az útátjárók nyílt vonalon vezetősínekkel, a majorságban részben tölgyfakerettel épültek.

Felépítmény

A felépítmény 7 kg/fm-es, 65 mm magas, 6 m hosszú acélsínekből állt. A talpfaméret 15*12*100 cm, a kavicságy 20 cm vastag volt. A legnagyobb talpfatávolság 80 cm.

Kitérők

A beépített kitérők 7ᵒ 15’ keresztezési szögűek és 10,75 m hosszúak voltak.

A majorsági kitérők 15ᵒ 30’ keresztezési szögűek és 5 m hosszúak voltak.

Járművek

A járművek 2 m³ űrtartalmú, faszekrényes kocsik voltak, nyitható oldalfalakkal, orsófékkel. Súlyuk 450 kg, legnagyobb terhelésük 1500 kg volt.

A vonalon engedélyezett legnagyobb sebesség 12 km/ó volt.

(Árpási Imre, 2016.02.12.)

Forrás: Esztergomi Prímási Levéltár, Főerdőhivatali iratok 6262.