Lepsényi Gazdasági Vasút

(Moór Attila)

Feketepuszta Lepsénytől 12 km távolságra délre fekszik. Az egykori Festetics birtokot 1880-ban Lonkay Ármin béreli ki. A lápos, nagyrészt megműveletlen területet lecsapolja, a szállítások megkönnyítésére gazdasági vasutat épít.

Mátyásdomb a hetvenes években. A vonat a deltában áll. Itt volt az elágazás Ödönpuszta, Kisláng, Kálóz, ill. a Szabadbattyáni GV felé. A gép a 3704-es.
Fotó: Dr. Károlyi Zsolt (1977.06.16.)

A kisvasút építési engedélyét a Kereskedelemügyi Minisztérium 83807/1907 számon Festetics Pál részére állítja ki.

1927-ben az üzemengedélyt a minisztérium Festetics Sándorra ruházza át (78020/1927).

Egy 1946-os felmérés szerint Festetics Sándor kisvasútja 22 km hosszú, a vonalon egy gőz- és egy motoros mozdony üzemel. A vasút korlátozott közforgalmú, hetente 3 pár személyvonat közlekedik.

1948-ban a vasút az Államkincstár tulajdonába, majd 1949-ban a Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalat irányítása alá kerül, ekkor a Lepsény-Dég fővonal és mellékvonalai 28 km hosszan hálózzák be a területet.

1949-ben a Székesfehérvári Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalat 400.000 forintos költségvetéssel a vonalon 14.000 talpfát, 70.000 sínszeget és 15.000 hevedercsavart épít be. 

A vonal üzemi hossza ekkor 23,6 km, felépítménye 9,3 kg/fm-es sínekből áll. Járműállománya 2 db új gyártású, 394,051 és 394,052 pályaszámú MÁVAG gőzmozdony, 1 db Ea 1013 pályaszámú személykocsi, 35 db kéttengelyes lóré, 3 db pályakocsi és 1 db hóeke.

A vasút felelős üzemvezetője: Fodor István, mozdonyvezetők: Király István és Végh György, fűtők: Rudas László és Szántó János, kalauzok: Somogyi József és Soós Imre, fékezők: Harangozó János, Kovács István és Kajári János. A pályafenntartás dolgozói: Pulai József előmunkás, valamint Fehér Albert és Dömötör József pályaőrök.

1952-ben Feketepuszta neve Mátyásdombra változik, máig nem kiderített, hogy Mátyás király vagy Rákosi Mátyás személye „ihlette” az átkeresztelést.

Az államosításkor a szomszédos Szabadbattyán környékén is megindul a kisvasúti hálózat fejlesztése, a két üzem vonalait 1952-ben összekötik. A következő két évben az egyesített hálózat fővonalain (Szabadbattyán-Kálóz-Kisláng-Mátyásdomb és Lepsény-Mátyásomb-Dég) személyvonatok is közlekednek, de a szállítási és utasforgalmi teljesítmények elmaradnak a várttól. 1955-től Kálóz és Mátyásdomb között a menetrend szerinti személyforgalom megszűnik.

1960-ban a Gazdasági Vasutak a MÁV igazgatása alá kerülnek, a hálózatot két különálló üzemfőnökséggé szervezik, majd 1963-ban ismét összevonják. A szállítási teljesítmények továbbra is az országos átlag alatt maradnak, egyes szárnyvonalakat felbontanak.

1963-ban Dégen a település határában lévő tó töltésén vezető vasutat a víz elmossa, az ideiglenes helyreállítás ellenére következő évben az utolsó 2 km-es szakaszt felszámolják.

1964-től a személyvonatok már csak Lepsény és Mátyásdomb között közlekednek.

A vasút 9,3 kg/fm-es felépítményét a következő években Lepsény és Mátyásdomb között erősebb sínekkel felújítják, a GV csökkentett menetidővel és sűrűbb vonatközlekedéssel szolgál.

A hetvenes években a meglévő szárnyvonalakat felbontják, majd 1977. augusztus 31-én a vasútüzemet felszámolják.

Forrás:

• MÁV Központi Irattár
• Magyar Nemzeti Levéltár
• www.archivportal.hu 

(Moór Attila 2015.01.23.)