| |||||||||||||||||||||||||||||||
|
Lepsényi Gazdasági Vasút (Moór Attila) Feketepuszta Lepsénytől 12 km távolságra délre fekszik. Az egykori Festetics birtokot 1880-ban Lonkay Ármin béreli ki. A lápos, nagyrészt megműveletlen területet lecsapolja, a szállítások megkönnyítésére gazdasági vasutat épít. Mátyásdomb a hetvenes években. A vonat a deltában áll. Itt volt az elágazás Ödönpuszta, Kisláng, Kálóz, ill. a Szabadbattyáni GV felé. A gép a 3704-es. A kisvasút építési engedélyét a Kereskedelemügyi Minisztérium 83807/1907 számon Festetics Pál részére állítja ki. 1927-ben az üzemengedélyt a minisztérium Festetics Sándorra ruházza át (78020/1927). Egy 1946-os felmérés szerint Festetics Sándor kisvasútja 22 km hosszú, a vonalon egy gőz- és egy motoros mozdony üzemel. A vasút korlátozott közforgalmú, hetente 3 pár személyvonat közlekedik. 1948-ban a vasút az Államkincstár tulajdonába, majd 1949-ban a Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalat irányítása alá kerül, ekkor a Lepsény-Dég fővonal és mellékvonalai 28 km hosszan hálózzák be a területet. 1949-ben a Székesfehérvári Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalat 400.000 forintos költségvetéssel a vonalon 14.000 talpfát, 70.000 sínszeget és 15.000 hevedercsavart épít be. A vonal üzemi hossza ekkor 23,6 km, felépítménye 9,3 kg/fm-es sínekből áll. Járműállománya 2 db új gyártású, 394,051 és 394,052 pályaszámú MÁVAG gőzmozdony, 1 db Ea 1013 pályaszámú személykocsi, 35 db kéttengelyes lóré, 3 db pályakocsi és 1 db hóeke. A vasút felelős üzemvezetője: Fodor István, mozdonyvezetők: Király István és Végh György, fűtők: Rudas László és Szántó János, kalauzok: Somogyi József és Soós Imre, fékezők: Harangozó János, Kovács István és Kajári János. A pályafenntartás dolgozói: Pulai József előmunkás, valamint Fehér Albert és Dömötör József pályaőrök. 1952-ben Feketepuszta neve Mátyásdombra változik, máig nem kiderített, hogy Mátyás király vagy Rákosi Mátyás személye „ihlette” az átkeresztelést. Az államosításkor a szomszédos Szabadbattyán környékén is megindul a kisvasúti hálózat fejlesztése, a két üzem vonalait 1952-ben összekötik. A következő két évben az egyesített hálózat fővonalain (Szabadbattyán-Kálóz-Kisláng-Mátyásdomb és Lepsény-Mátyásomb-Dég) személyvonatok is közlekednek, de a szállítási és utasforgalmi teljesítmények elmaradnak a várttól. 1955-től Kálóz és Mátyásdomb között a menetrend szerinti személyforgalom megszűnik. 1960-ban a Gazdasági Vasutak a MÁV igazgatása alá kerülnek, a hálózatot két különálló üzemfőnökséggé szervezik, majd 1963-ban ismét összevonják. A szállítási teljesítmények továbbra is az országos átlag alatt maradnak, egyes szárnyvonalakat felbontanak. 1963-ban Dégen a település határában lévő tó töltésén vezető vasutat a víz elmossa, az ideiglenes helyreállítás ellenére következő évben az utolsó 2 km-es szakaszt felszámolják. 1964-től a személyvonatok már csak Lepsény és Mátyásdomb között közlekednek. A vasút 9,3 kg/fm-es felépítményét a következő években Lepsény és Mátyásdomb között erősebb sínekkel felújítják, a GV csökkentett menetidővel és sűrűbb vonatközlekedéssel szolgál. A hetvenes években a meglévő szárnyvonalakat felbontják, majd 1977. augusztus 31-én a vasútüzemet felszámolják. Forrás:
(Moór Attila 2015.01.23.)
|
| |||||||||||||||||||||||||||||
(c) Kisvasutak Baráti Köre Egyesület -
Impresszum -
Hír küldés -
Üzenet Belépés - Webmail - Intranet - FAV - EgyesületOnline |