Pálmajori csendélet 1997. szeptember 6-án
Fotó: Csanádi Sándor (1997.09.06.)

A Balatonnagybereki Állami Gazdaság kezdeményezésére 1950. október 13-án kezdték meg a 760 mm nyomtávolságú gazdasági vasút pályájának lefektetését. A lápos, mocsaras területet egymásra merőleges vágányokkal hálózták be. A területen lévő majorságokból mezőgazdasági terményeket, tőzeget és mésziszapot szállított a Balatonfenyvesi vasútállomásra.

1953-ban a gőzmozdonyokat felváltották a dízelmozdonyok. 1954-ben Balatonfenyvesen felépítették a mozdonyszínt és a javítóműhelyt. A menetrend szerinti személyszállítás 1956. június 3-án indult meg. 1960. április 1-jén csatolták a Magyar Államvasutakhoz, mint minden kisvasutat. Az 1970-es évektől az áruszállítás mennyisége folyamatosan csökkent. Az 1980-as években turisztikai jelentősége egyre nőtt, ahogy egyre többen látogatták a csisztapusztai termálfürdőt. 1985-ben gőzvontatású nosztalgia vonatokat indítottak Csisztapusztára. 1987-ben az ide vezető szakaszt kb. 1 km-rel meghosszabbították, hogy még közelebb rakhassa le utasait a fürdőhöz. 1990-ben a többi, csak áruszállításra használt kisvasúti pályaszakaszt üzemen kívül helyeztek, vagy felszedtek.

A csisztai vonalon a 2000-es évek elején az egyre romló pálya és alépítmény miatt leállt a forgalom, míg a somogyszentpáli vonal a 2002. és 2003. évben teljes felújítást kapott, melynek során a régi síneket 48 kg/folyóméterűre cserélték.

Napjainkban menetrendszerinti forgalom csak Somogyszentpál felé van, Csisztapuszta irányába még fellelni a síneket, de vonat már nem közlekedik rajtuk, míg Táska felé már csak a mellékvonal kiágazását biztosító delta maradt meg. A csisztapusztai termálfürdő jelenleg csak közúton közelíthető meg.