A 1907-ben megnyílt bazaltbánya kiszolgáláshoz az állomásból kiágazóan átadó pályaudvar és iparvágány létesült.
Valamennyi bányaszinten 760 mm-es nyomtávú vágányhálózat volt kiépítve, 2 párhuzamos fővágánnyal, melyből az egyes kitermelési helyekhez munkavágányok vezettek. Az egyik fővágányon a megrakott, a másikon az üres csillék haladtak, így elkerülhető volt a torlódás. A vágányzat állítható váltókkal és fordítókorongokkal rendelkezett. A pályák 3,5 %-os lejtése miatt a rakott és üres csillék mozgatásához nagyjából ugyanakkora erőre volt szükség. A korai években használatos, másfél köbméteres facsilléket később fokozatosan a billenős vascsillék váltották fel.
Az alsó bánya magasságában volt a zúzómű betolószintje. Ide futottak be a csillék minden bányából. A felsőbb szinteket az alsóbbakkal siklók kötötték össze. Ugyancsak sikló vezetett a betolószintről a telep szintjére, ahol a műhelyek, raktárak, gépház, s más üzemi épületek voltak. A siklók két, normál nyomtávú pályából álltak, melyeken 1-1 siklóalkocsi közlekedett, melyekre a csilléket rá lehetett tolni, és rögzíteni. A hajtóerőt a gravitáció szolgáltatta, a kővel megrakott, lefelé haladó csillék súlya húzta fel az üres csilléket. A siklóalkocsikat tartó sodronykötelek a pálya mindkét végén dobra csavarodtak fel, itt lehetett fékezéssel szabályozni a kocsik sebességét.
A későbbiekben a "0" bánya elérésére hasonló felépítésű, de alkocsik nélküli, és elektromos meghajtású sikló épült.
|