| |||||||||||||||||||||||||||||
|
SD–9-es akkumulátoros mozdonyokAz SD–9-es, SÍNKULI-nak is gyakran nevezett mozdonyok a hazai
ÉM Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalatnál készültek, az 1960-as és 70-es évek környékén.
A rendkívül egyszerű felépítésű mozdony még egy-két téglagyárban üzemel, például Törökszentmiklóson,
illetve a Vinyei fatelepen. Az egyvezetőállásos, kéttengelyes, 1350+150kg szolgálati tömegű, 9-12 Le teljesítményű, előre 6, hátra 10,5 km/h legnagyobb sebességű mozdonyt eredetileg BL-12 típusú egyhengeres négyütemű dízelmotorral látták el, ami a nyomatékot egy előre és egy hátra fokozattal rendelkező lamellás hajtóművön keresztül adta át a lánchajtással kapcsolt kerekeknek. A mozdony nagyon sokban hasonlít a fenti KULI-hoz nyomtáv-állíthatóságban, vonóerőben stb. A 3119,0001 pályaszámú mozdonyunk jelenleg felújítás alatt van, dr. Kelemen Zsolt tulajdona. Alacsony sebessége és kis vonóereje miatt nyíltvonali vontatási feladatokra nem igazán alkalmas, de tolatómozdonyként nagyszerűen bevált, csendes üzeme pedig külön előnyt jelent (határozottan szomszédbarát). 3119,0002 pályaszámú mozdonyt 2004-ben szétszerelték és felújításra elszállították. Ez még jelenleg is tart. Tulajdonosa dr. Kelemen Zsolt. KARLIK akkumulátoros mozdonyEzt a kismozdonyt eredetileg Németországban, a VEB és Bleichert cég gyártotta a bányalovak felváltására, több más bányászati berendezés (sodronykötélpályák, vasúti köteles szállítógépek, aknatornyok, daruk, ipari hajtóművek stb.) mellett az 1930-as évektől. A II. világháború után gyártása a Szovjetunióban és Lengyelországban is folyt az eredeti német tervek alapján.
E mozdonytípusból egykor sok mûködött a hazai bányákban, tudomásunk szerint azonban ez az egyetlen fennmaradt üzemképes példány. 2004-ben találtunk rá a fûzérradványi illitbányában, majd Tóth András tagtársunk 2007 nyarán kapta meg a bánya EL-9 mozdonyainak villamos felújításáért cserébe. EL-9-es akkumulátoros mozdonyokAz EL-9-es sorozatú akkumulátoros bányamozdonyok az egykori NDK-ban készültek, a Berlin melletti Hans Beimler mozdonygyárban, az 1960-as és 70-es évek fordulóján. Hazánkban jelenleg már csak a felsőpetényi agyag-, a füzérradványi illit-, a bezárás alatt lévő gyöngyösoroszi érc-, és az úrkúti mangánbányában üzemelnek ilyen mozdonyok. A típus korábban elterjedt volt a szocialista országok bánya- és iparvasútjain, mára azonban a bányabezárások hatásaként jórészt ócskavasként értékesítésre kerültek. Az egyvezetőállásos, kéttengelyes, 4 tonna szolgálati tömegű, 9 kW teljesítményű, 14 km/h legnagyobb sebességű mozdony két vontatómotorját a rajta elhelyezett 72 V feszültségű akkumulátortelep látja el villamos energiával. A telep töltését általában hazai gyártmányú, az Anód áramirányítógyár által készített, helyhez kötött töltőberendezéssel végzik. 3238,9001-es pályaszámú járművet a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szegi település kaolinbányájának megszüntetése után mentettük meg az ócskavasként való értékesítés elől. A mozdonyt vasútbarátok anyagi támogatásának köszönhetően szállíthattuk Kemencére. A járművet a vasútüzemhez kerülése után teljesen felújítottuk. Értékét és állapotát jelzi, hogy a 2007-es év folyamán a tokodaltárói vízbázis a vízkitermelő berendezések felújításához a mozdonyt bérbe vette, és ottani, bányászati körülmények közötti üzeme során kb. 3500-4000km futásteljesítményt gyakorlatilag meghibásodás nélkül teljesített. A mozdonyt elsősorban a telephelyen belüli tolatási mozgásoknál használjuk, mivel a villanymotor jóval csendesebb, ezáltal szomszédbarátabb a dízelmozdonyoknál. Munkavonatok továbbítására rendszeresen, menetrendszerinti vonatok továbbítására pedig alkalmanként szintén igénybe vesszük. A Feketevölgy Panzió feletti pályaszakasz újjáépítése után a jármű fő feladata a fokozottan védett területen keresztülhaladó vonatok továbbítása lesz. A 3238,9002 pályaszámú, 1972-es gyártású, 13398-as gyári számú mozdony a Dorogi-szénmedencéhez tartozó Lencsehegyi szénbányából került hozzánk, a bánya 2004-es bezárásakor. A jármű Rózsahegyi Károly tulajdona. A Lencsehegy I bányamező bezárásakor, a 80-as évek végén selejtezték, majd a következő kb. 18 évben a Lencsehegy II bányaüzem főépülete előtt kiállítási tárgy volt, így sajnos az állaga is eléggé leromlott. Az akkumulátorládája elveszett, de minden más fő alkatrésze megmaradt. Kemencén feladata hasonló, mint a vasút másik EL-9-es mozdonyáé. |
| |||||||||||||||||||||||||||
(c) Kisvasutak Baráti Köre Egyesület -
Impresszum -
Hír küldés -
Üzenet Belépés - Webmail - Intranet - FAV - EgyesületOnline |