A Taktaharkányi Gazdasági Vasút

„Alulírott azzal a kéréssel fordulok az igazgatósághoz, hogy Taktaharkány Megyaszó közötti iparvasútra engem mint felvigyázót alkalmazni szíveskedjék.

Kérésem az alábbi indokkal támogatom: én ezen a vonalon amikor a br. Harkányi János tulajdonában volt 1925 évtől 1934 évi október haváig mint felvigyázó voltam alkalmazva. Ekkor azért lettem elbocsájtva, mert már az uradalom akkor is kummonistának tartott. Most mikor már nem szégyen kummonistának lenni mint abban a reakciós világban, kérem az elvtársakat kérésem teljesítésére, kérem most figyelembe venni, hogy annak idején éppen azért bocsájtottak el mert nem szerettem az urakat. Ha most megkapnám alkalmazásomat elégtételt kapnék a régi úri rendszerrel szemben. A szolgálati időre vonatkozólag ide csatolom szolgálati bizonyítványomat amivel igazolom, hogy ezen a téren gyakorlatom van.”

600 milliméteren

1894-ben Harkányi Frigyes földbirtokos-politikus Taktaharkányból kiinduló lóvontatású kisvasút építésére kér és kap engedélyt. A vasút a báró birtokait köti össze a taktaharkányi állomással. Észak felé a vonal Jajhalom és Harangod majorokat érintve vezet Újvilágig. Déli irányban a nagyvasutat keresztezve Taktaharkány utcáin kanyarog, elágazás épül Dohányos majorba, majd Rónahátnál végződik. A vasút 7 és 9 kg/fm-es felépítménnyel létesül, a vontatást lovak biztosítják.

Az üzem első húsz évéről kevés adat ismert. A báró rendszeresen megfizeti az igénybe vett MÁV terület használatáért és a nagyvasúti kereszteződés sorompókezeléséért járó díjat. 1914-ben az üzemengedély Frigyes fia, báró Harkányi János nevére állítják ki.

1925-ben a lovakat gőzmozdonyok váltják le. A gőzüzemre szóló engedélyt ez év július 30-án állítja ki a Kereskedelemügyi Minisztérium. Két MÁVAG gyártású, három csatlós gép áll üzembe, gyári számuk 4873 és 4874. A mozdonyok részére Harangod és Jajhalom majorokban egy-egy fűtőház épül. 1926-ban egy négy csatlós, Schwarzkopf gyártású, 6289-es gyári számú mozdony érkezik a vasútra. Gépeket a báró uradalmairól nevezik el. A vasútvonal hossza az üzemengedély iratai alapján ekkor 11,5 km. A vasút üzemvezetője Jadlocky Barna mozdonyvezető.

1930-ban a hálózat bővül. Jajhalomtól szárnyvonal épül Újsiskán át Ósiskáig. 1938-tól az üzemengedélyt Harkányi Erzsébetre, Harkányi Ilonára és Harkányi Sándorra ruházza át a minisztérium.

A vasútról nem maradtak fent szállítási adatok, de egy 1939-es irat tanulsága szerint a rónaháti vonal csak kampányszerűen, évente mindössze két hónapot üzemel. A forgalma napi öt pár gabonát és cukorrépát szállító szerelvény.

Az 1946-os földreform során a birtokot felosztják. A háború eseményei megviselték a vasutat, a járműállományt csak kisebb károk érték, a pálya helyenként viszont tönkrement, a lakosság a talpfákat részben eltüzelte.

A Magyar Nemzeti Levéltár rajza Moór Attila képe mellett.
Fotó: Magyar Nemzeti Levéltár

760 milliméteren

Az államosítás során a vasutat a helyi földműves szövetkezetek részére juttatják.

A vasút felújítására született tervezet 1948.01.22-én kerül elfogadásra. Ezek a tervek a meglévő 600 mm-es nyomtávolságú vonal felújításáról, és egy 5,8 km-es új, Megyaszóig vezető vonal építéséről szólnak. Az új pálya építésére szánt sínanyagot a rónaháti vonal felbontásából tervezik biztosítani. Az építési engedély kiállítási dátuma 1948.03.02. Az év folyamán a Taktaharkányi Földműves Szövetkezet a „Jajhalom” nevű mozdonyt napi 60 forintért bérbe adja a Szovjet Bánya és Erdőgazdaság edelényi üzemének.

1949-ben a vasút a Szerencsi Gazdasági Vasutak Nemzeti Vállalat kezelésébe kerül. Az április 11-én készült felmérés szerint a vonal hossza 18 km, felépítménye 9,3 kg/fm-es sínekből áll. A hálózaton 37 csoportkitérő található. A járműállomány két gőzmozdonyból, egy motorhajtányból és hét teherkocsiból áll. Ezeken felül több tucat, részben üzemképtelen lóré is fellelhető az egyes majorokban. A GVNV már 760 mm-es nyomtávolsággal tervez. A módosított terveket Szabóky Béla építési vállalata készíti, majd az építést a Palatinus Rt. egy Iregszemcséről bérbe vett mozdonnyal és 10 lóréval megkezdi. Az év folyamán a vasútra kerül az 5787-es gyári számú, új gyártású, három csatlós MÁVAG gép is. A vasút építése a felbontott 600 mm-es nyomtávolságú vonal alépítményén gyorsan halad. Az elhasználódott, fa szerkezetű hidakat vasbetonból építik újjá. A teherforgalom igényeire több új rakodó kitérő létesül. A rónaháti és újsiskai vonalakat elbontják, a használható síneket a Megyaszóig vezető szakaszra szállítják. Új kitérő épül az Állami Internátusnál, majd a vasút Megyaszó határában háromvágányos fejállomással ér véget. Az épülő vonalon a legnagyobb emelkedés 36 ezrelékes, ahol a három csatlós mozdonyok teljesítménye nem elegendő a tervezett őszi szállításokra, ezért az üzem egy 16 tonnás, négytengelyes gépet kérelmez. A felettes hatóság a kérést megvitatja és problémásnak véli a 4 tonnás tengelyterhelést, így a várt mozdony nem érkezik meg. Az év végére elkészül a Megyaszóig vezető vonal, melyet ünnepélyes keretek között 1949. október 13-án adnak át.

1950-től a vonal a MÁV hivatalos menetrendjében is megjelenik. A Taktaharkány és Megyaszó közötti távot a napi két vonatpár 85 perc alatt teljesíti. A személyvonatok - eltérő korokban - a következő helyeken állnak meg: Taktaharkány felső, Jajhalom, Rákosi telep, Harangod, Újvilág, Danckapart, Állami Internátus (Gyermekotthon) és Györgymajor. A MÁV bővíti a taktaharkányi állomását, emiatt a kisvasúti állomás és átrakó is átalakításra kerül. Az ötvenes évek közepétől a vontatást C50 sorozatú motormozdonyok veszik át. A személyforgalmat Bak és B sorozatú személykocsik biztosítják, a teherforgalom favázas lóréit két- és négytengelyes nyitott illetve zárt teherkocsik váltják fel. A hatvanas évek közepén már napi öt pár vonat szolgálja az utazóközönséget, a menetidő 110 percre nő.

Csendélet Taktaharkány állomáson.
Fotó: Mohay László

1967-ben merül fel először a kisvasút megszüntetése. A tervezet két részletben számolná fel a vonalat, első lépésben már az év nyarán közútra terelné az Újvilág és Megyaszó közötti forgalmat. Ekkor Harangodról és Újvilágból napi 50 fő diák utazik Megyaszóra. A vonal kiváltására tervezett közút építése viszont elhúzódik, így a vonalszakasz az év végéig üzemben marad.

1968. január elsejétől Újvilág és Megyaszó között a személyforgalmat buszok veszik át. A munka nélkül maradt vasúti felépítményt térítésmentes átadással a Taktaközi Állami Gazdaság kapja meg.

1969.08.31. 18 óra 30 perckor az utolsó személyvonat elindul Újvilágból Taktaharkány felé. A következő napon már buszok közlekednek, melyek a Megyaszóig közúton 23,6 km-es távot 36 perc alatt teszik meg.

És hogy mi lett a cikk elején levelét író, urakat nem kedvelő József sorsa? A vállalat egy hónap múlva keltezett válaszlevelében közli, hogy nem áll módjában alkalmazni. Kummonista világ ide vagy oda, a levél címzettje: … József úr.

Források:

MÁV Központi Irattár

Magyar Nemzeti Levéltár

Magyar Néphadsereg Térképtára