Pusztulás és újjászületés

A két nagy árvíz, a végleges felszámolás, majd az újraindítás 2000-től.

Különvonat a kemencei telephely fölött
Fotó: Fodor Illés (2000.08.27.)

1993 tavaszán a már évek óta gondozatlan pálya állapota leromlott, félő volt teljes pusztulása. 1995 áprilisában a hirtelen lezúdult eső felduzzasztotta a Csarna-patak vizét, a lezúduló áradat több hidat elsodort, támfalakat döntött le, számos ponton veszedelmes alámosódásokat okozott a töltéseken. A Hamuház feletti vonalrész valamennyi hídja megsemmisült, az ellenfalak leomlottak. A vonalon több alámosódás jelentkezett, a végállomás fele elsodródott, a töltés több ponton jelentősen megsérült. Ez a szakasz szenvedett jelentősebb kárt, felújítása csak nagyobb munkával lehetséges, néhol patakszabályozás is kell a további károk megelőzésére.

Hamuház állomást 10-20 cm vastag köves-földes hordalék temette be. A Hamuház-Kemence közötti vashidak közül egyet szintén elsodort az ár, az ellenfalak alatt alámosódások keletkeztek. Mivel ezen a szakaszon a hidak erősebb építésűek, jobban ellenálltak az árnak. A töltés két helyen, a kemencei strand és a drinói vonal elágazóállomása előtt mosódott alá, e két hely közül az utóbbi veszélyesebb. Ugyanebben az évben a vasút jelenlegi kezelője az Ipoly Erdő Rt. a vasutat leselejtezte, ez a biztosító feltétele volt az árvízkárok fizetésekor.

A csapások ezzel nem értek véget. A fent említett árvizet 1999 nyarán újabb, még veszedelmesebb áradás követte. Úgy tűnt, ez végleg pontot tesz a kisvasút történetére. A hidak közül kettő maradt állva, de azok is használhatatlanná váltak. A pálya helyenként több méteres mélység fölött lóg a levegőben, másutt egy-két méter vastag törmelék fedi.

Pedig akkoriban megváltozott az erdészet vezetőségének hozzáállása is. Megindultak a tárgyalások a Kisvasutak Baráti Köre (Egyesület) és az Ipoly Erdő Rt. között a vasút újraindításának lehetőségeiről. A megoldás végül 2000-ben született meg. Egyesületünk jelképes összegért kibérelte a vasút telephelyét, hogy ott erdészeti és kisvasúti múzeumot hozzon létre. Persze hogy nézne ki egy kisvasúti múzeum kisvasút nélkül! Tavasszal megkezdődött az első, 1850 m hosszú szakasz felújítása. A munkát egyesületünk szervezte, de az érdem nem csak a miénk. Nagyon sokan részt vettek benne, nagyrészt társadalmi munkában. Idősek és fiatalok, helyiek és vasútbarátok az ország minden tájáról, cégek és magánemberek... Ennek köszönhetően 2000. július 29-én megtörténhetett a Kemence-Strand-Godóvár szakasz ünnepélyes átadása.

Persze a vasút új feladatot kapott. Nem fát és munkásokat szállít, hanem turistákat, kirándulókat. Tehát míg korábban csak faanyag- és munkásszállításra használták, jelenleg kizárólagos a személyszállítás.

A vonalon két feltételes megállóhely létesült: Csarnapuszta és Kőrózsa mh. A vasút járműállománya eleinte két MD-40 sorozatú mozdonyból (P-2, P-5) és négy személykocsiból állt. Ezen kívül néhány nádasdladányi eredetű kocsi és felújításra váró régi kemencei teherkocsi is a kisvasút telephelyén található. 2000 novemberében három újabb, nádasdladányi eredetű MD-40-es mozdony érkezett - melyeket közül kettőt terveink szerint hamarosan felújítunk, valamint 2001. márciusában két BM-50-es bányamozdony került a kemencei telephelyre a megszüntetett Feketevölgyi Szénbányából (Borsodi dombság).

A BM-50-es mozdonyok daruzása Kemencén, 2001 márciusában. Foto: Chikán Gábor / Fodor Illés

2001-ben tovább folytatódott a vasút felújítása. 2003-ra készült el a strandnál az akkor még Strand-Godóvár (később Godóvár) néven futó állomás, majd az első újjáépített híd. Ekkor még csak mintegy száz métert tudtunk tovább haladni, mivel a híd után nem sokkal egy munkagép még 2000 előtt megrongálta a vágányokat, illetve négy vágánymező lopás miatt hiányzott. Ezeket 2003 nyarán pótoltuk. Ezután újabb próbatétel állt előttünk: a 21-es szelvénynél a Kemence-patak 1999-ben súlyosan alámosta a kisvasút töltését, amit gabion-kosarakkal kellett megerősíteni. Ezt a munkálatot néhány nem várt második világháborús éles lőszer felbukkanása is színesítette.

Az alámosás elhárítása október végére készült el. Ekkor kezdünk neki a második híd újjáépítésének is, illetve útban volt ismét egy munkagép által rongált szakasz, amit helyre kellett állítani. A pályarész hatósági engedélyezése után a 33-as szelvénynél létesítettünk egy új végállomást, amely a Pityur-rétje nevet kapta. A név eredete a terület tulajdonosához köthető, aki nagyapjának kívánt ezzel a névvel emléket állítani.

2004-től kezdve nem állt rendelkezésünkre kellő mennyiségű összeg ahhoz, hogy nekivágjunk egy újabb híd felújításának, így inkább az üzemelő pályán végeztünk komolyabb munkákat - több helyen teljes mezőcserét hajtottunk végre, illetve megerősítettük a Kőrózsa panzió és a strand közötti partfalat. 2006-ban a Betonplasztika Kft. segítségével megkezdődhetett a 4-es és 5-ös híd újjáépítése, illetve a Pityur-rétje feletti szakasz megerősítése. Első lépésben március közepén a Feketevölgy Panzió alatti alámosást erősítettük meg gabion-kosarakkal, majd április végén került sor a szerkezetkész hidakon a vágány fektetésére. Az első munkavonat április 29-én érkezett meg a panzió elé.

A kisvasút járműállománya is folyamatosan bővül: egyrészt az egyesület által vásárolt, másrészt magánszemélyek (főként az egyesület tagjai) által vásárolt, Kemencére szállított járművek képében. Ezek az eszközök főként időközben megszüntetett vasutakról kerültek hozzánk, de volt olyan is, amelyet kifejezetten a megnövekedett személyforgalom kiszolgálására készítettünk. Többek között meg kell említeni a hazai erdei vasutak első akkumulátoros mozdonyának üzembe állítását, a Kárászpusztáról érkezett, Pécsett felújított zárt teherkocsi beüzemelését, valamint a Pélpusztán talált kis személykocsi felújítását.

A Pélpusztai kocsi ledaruzása Kemencén, 2006 decemberében. Foto: Mohácsi Sándor

2007-ben üzembe állt a nádasdladányi PN-3 és a Mohácsi Farostlemezgyár 1 psz. MD-40 típusú mozdonya, továbbá egy Karlik típusú akkumulátoros bányamozdonnyal bővült a vontatójármű állomány.

2008. április 6-án nagy megtiszteltetés érte a vasutat: vonatunkon utazott Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke. Utazása alkalmára újítottuk fel Elnöki kocsinkat, három tagúvá bővítve a négytengelyes személykocsik állagát, utaskomfortot növelő tényező, hogy ennek már teteje is van.

A hatósági eljárás elhúzódása miatt az elkészült Pityúr-rétje - Feketevölgy szakaszt nem tudtuk üzembe venni, az első személyvonat ide csak 2009 március 14-én futhatott be. Az év nyarán Fehértóról érkezett a P7 pályaszámú MD-40 típusú mozdonyunk, mely hatósági vizsga után ötre növelte a személyvonatok továbbítására alkalmas mozdonyok sorát. Vele együtt vizsgázott az előző évben a megszűnt szentesi téglagyárból érkezett UE-28 típusú mozdony is, kisebb terhelésű személyvonatoknál ez is bevethető.

2010-ben újabb árvizek sújtották a vasutat. Áprilisban a hosszan tartó heves esőzések hatására a Feketevölgy végállomás alatti és a Kőrózsa - Godóvár közötti támfalak súlyosan megrongálódtak, a vonatok csak Pityúr-rétjéig közlekedtek. A pályafenntartás csapata azonnal nekilátott a helyreállításnak, azonban az öröm nem tartott sokáig: május közepén az ismét felduzzadt patakok újból megrongálták az elkészült támfalakat. A javítás megint megtörtént, de június 2-án elérkezett a végső csapás: az 1999-es árvizet túlélő 3-as híd reggelre leomlott. A híd javítását az Ipoly Erdő Zrt. végezte el az év végén, a vonatok a szezonban csak a hídig jártak, az egész éves rossz időjárás miatt amúgy is alacsony forgalommal. Elkészült viszont Kemence állomás felújítása, melyet az Ipoly Erdő Zrt. Európai Uniós pályázati támogatás keretében valósított meg: megújult a mozdonyszín, a kovácsműhely, a telephely nagy része parkosítva lett.

2012-ben megvásároltuk a Pálházai Állami Erdei Vasút nem használt fedett, 16 személyes személykocsiját és megkezdődött a Pankaszi néven ismert botváltós MD-40-es felújítása. A háttérben megindult a tervezési és engedélyeztetési munka a vonal további felújításához is: ugyan csak 300 méterről van szó, de ez magában foglalja az 1999-ben elpusztult Feketevölgy állomás újjáépítését is. Megérkezett Dunakesziről a még 2001-ben megvásárolt és a gyár tanműhelye által felújított, korábban a gyár által Királyrétre készített személykocsink is. Egy tagtársunk által megvásárolt és részben felújított El-9 mozdony is gyarapította gyűjteményünket, mely eredetileg a Dorogi Szénbányák mozdonya volt.

2013-ban ünnepeltük a csarnavölgyi fővonal 100 éves évfordulóját, ez alkalomból egyik tagtársunk a szomszédos fatelepen nagyszabású veterán haszongépjármű találkozót szervezett a kisvasúti napra, zömmel a mozdonyainkkal rokon lelkű Csepel motoros járművekkel. Elkészült a Pálházi és a Nagybábonyi kocsik felújítása.

2014-ben a megszűnt felsőpetényi bányavasútról egy tagtársunk megvásárolta az egyik C-50 mozdonyt két csillével, később másik tagtársunk még egy csillét vásárolt, a járművek Kemencén leltek új otthonra.

2015 tavaszán a hosszú tervezési és engedélyeztetési folyamat után végre elindulhatott Feketevölgy állomás újjáépítése, mely nyárra el is készült, hatósági bejárására 2016-ban került sor. Járműparkunk is bővült: hatósági vizsgát tett a Pankaszi, a dorogi El-9 mozdonyok és a Dunakeszi kocsi is, így már kedvezőtlen időjárás esetén is utasaink rendelkezésére tudunk állni nagy befogadó képességű, fűtött, villanyvilágítású kocsival.

Letölthető film a Kemencei Erdei Múzeumvasút indulásáról

Vonatozás és hajtányozás Kemencén