Vasútépítés tűzszerészi segítséggel

2003.10.17 (Fodor Illés)

Nemrég megkezdődött a Kemencei Erdei Múzeumvasút újabb szakaszának felújítása, azonban a munkákat nem várt problémák nehezítik meg: 2003. október 15-én az egyik munkagép - amely a kemencei ifjúsági tábor melletti töltéselmosásnál dolgozott - hét darab, második világháborús tüzérségi aknát ásott ki a földből, amelyeket a tűzszerészeknek helyben kellett megsemmisíteniük.

Az aknákat rejtő alámosás - amikor még senki sem tudta, hogy mit rejt a föld
Fotó: Chikán Gábor

A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával a Kemencei Erdei Múzeumvasút újabb szakaszának felújításába kezdett bele a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület, melynek keretében számos kisebb munka mellett megújul egy, az 1999-es árvízben megsemmisült hidak közül, valamint megszüntetünk egy komoly töltéselmosást, ahol a kisvasút pályája mellé egy négy méter magas partfalat mosott ki a patak. A munkáknak köszönhetően 2004. májusától már 3,2 kilométer hosszan futhatnak majd a felújított pályán - Feketevölgy-alsó megállóhelyig - a kisvasút szerelvényei.

Az építkezés folyamán azonban nem várt fordulat történt: október 15-én délelőtt az egyik munkagép hét második világháborús, fel nem robbant tüzérségi aknát fordított ki a földből. A helyszínre érkező tűzszerészek megállapították, hogy a lövedékek nem szállíthatóak, így azokat helyben, a - szerencsére üres - ifjúsági tábor területén kellett felrobbantani.

A Börzsöny területén a második világháború végén komoly harcok folytak a szembenálló felek között, valamint nagy tüzérségi készleteket halmoztak fel különféle fegyverekből a szembenálló felek. (Egyes források szerint ezek szállításához az akkor még igen kiterjedt hálózattal rendelkező kisvasutat is igénybe vették.) A harcok után megtalált lőszereket általában helyben robbantották fel, aminek következtében nagy kráterek keletkeztek, amelyeket később víz töltött ki; ma tavak töltik ki őket. Ezeket a helyi köznyelv bombatölcséreknek nevezi, ilyen található például a Diósjenőt Kemencével összekötő műút mellett Mázsaház után. Igen komoly a mennyisége azonban azoknak a lőszereknek, amelyek „rejtve maradtak”, ezeket ugyanis az elmúlt ötven évben rendszeresen kimosták a vízfolyások, így például az 1999-es nagy árvíz után Kemence község területéről több, mint ötven darabot kellett elszállítaniuk belőlük a tűzszerészeknek. Ennek következtében várható, hogy számolni kell majd a jövőben is hasonló „meglepetésekkel”.

2003. október 16-án, csütörtökön sor került a hídépítés leglátványosabb elemére, az acélból készült pillér, illetve az I-tartók beemelésére. Mivel a terep közúti járművekkel csak nehezen megközelíthető, ezért az alkatrészeket a Bence szálló útátjárójától vonattal kellett felszállítani a helyszínre. Ebben segítségre volt a MÁV Hídépítő Kft. által hozott két pályakocsi is. Az állandóan szemerkélő eső következtében igen csúszós pálya, valamint a nehéz teher miatt ezeket a vonatokat - a kisvasút története során először - három mozdonnyal kellett továbbítani.