MÁV Alföldi Kisvasút - Pusztaföldvári szárnyvonalak története

(Felek Ferenc)

Midőn 1899-ben az AEGV megépítette Kovácsháza-Csaba Közraktár vonalát, annak Géza megállójától hamarosan szárnyvonal épült a Wenckheim család Szöllőspusztai birtokára. A 4 746 hektáros nagybirtokot gróf Wenckheim Frigyes (1842-1912) vásárolta gróf Károlyi Sándortól. A szárnyvonal pályája 9.25 kg/fm sínekkel bírt.

1925-ben megépült a Géza megálló-Orosháza vonal. Ebbe beleolvadt a volt uradalmi vonal egy 3.5 km hosszúságú szakasza is, melynek vágányanyagát majd 1935-ben cserélték ki 20 kg/fm „n” vágányra (3 457 vfm). Ekkor az uradalmi vonalak kiágazó állomása Szöllősi határ állomás lett. Az AEGV sínpárjától Nyugatra lévő vonal 5.6 km volt, a fővonal 37/38 szelvényközéből kiágazással László majorba. Ez a vonal 1944-re a gróf Zichy család tulajdonába került. 1947-ben a Pusztaszöllősi Földműves Szövetkezet kapta meg, majd 1948-ban a MÁV felbontotta, ekkor már csak 3 600 vfm-nyi 9.25 kg/fm felépítmény volt.

Az AEGV sínpárjától Keletre vivő vonal a maga 3.5 km hosszával 1944-ben gróf Wenckheim Friderika (1873-1957) tulajdonában volt. 1945.X.1.-i dátumú jelentés szerint mindössze 800-1 000 méteres nem összefüggő szakaszok maradtak csak meg belőle járművek nélkül. 1947-ben a Pusztaföldvári Földműves Szövetkezet kapta meg, mely egy 1949.VI.10.-i dátumú irat szerint a maradványokat felszedte. A vonalból mindössze egy 365 méteres csonka maradt meg a Mezőhegyesi Cukorgyár tulajdonában, mint rakodóvágány.

A volt Zichy féle vonal bontása ekkor már a felépítményért folyt: a MÁV AK belefogott a Pusztaföldvár települését a fővonalba bekötő szárnyvonal építésébe. A nehéz időkre jellemző, hogy a szükséges salakágyazathoz az anyagot a Békéscsabai Villanytelep, a MÁV és AK fűtőházak adták össze: a Gyomai Fűtőház 1948.IV.30.-án 20 m3 szénsalakot adott fel Orosházi átrakással az építkezéshez.

A leendő kisvasút közigazgatási bejárását 1947.IX.16.-án tartották meg, majd a kész pálya műtanrendőri bejárását 1948.V.13.-án. Három nappal később megindulhatott a menetrend szerinti forgalom. A pályán a kocsi tengelynyomás 4 t, a mozdony tengelynyomás 3.6 t, a legnagyobb sebesség 25 km/h lett. A vontatás a már anyagvonatokkal is itt közlekedő MÁV 394,201 psz. gőzmozdonnyal indult meg.

A vonalon két rakodóhely, egy megállóhely és egy végállomás létesült. A megállók nevei hűen tükrözik az aktuális politikai légkört. 1+0 szelvénypont: 48 kitérő, 19+50 szelvénypont, Dózsa kitérő a középkori parasztvezér, Dózsa György (?-1514) után, 30+70 szelvénypont, Károlyi Mihály telep megállóhely, a „vörös gróf” (1875-1955) után. 45+20 szelvénypont, Rákóczi kitérő, II. Rákóczi Ferenc után (1676-1735), aki az osztrák rabigát próbálta lerázni, majd 54+50 szelvénypont, Pusztaföldvár végállomás, ahol szocreál felvételi épület épült. Bár mozdonyszín építése is tervbe lett véve, az később nem épült meg.

A vonal műszaki szemléjét 1949.VIII.9.-én tartották meg: a pálya 5 méteres, 9.25 kg/fm sínekkel épült, melyeket mezőnként 8 db hegesztett vasalj támaszt alá. Kivételt képeznek Szöllőshatár kitérő (Pusztaföldvári elágazás) és Pusztaföldvár állomás, valamint az útátjárók és ívek, ezek 15 és 23.6 kg/fm sínekkel bírnak. A beépített 6 db jobbos és 3 db balos váltó mind bontott 10.9 kg/fm súlyú volt. A legkisebb ívsugár 80 méteres lett, a legnagyobb emelkedés-esés 8 ezrelék lett. A pályára engedélyezve 4 t tengelynyomás a kocsiknak, 3.6 t tengelynyomás a mozdonyok számára, a pályasebesség 25 km/h lett megállapítva.

Sajnos 1962-ig nem tudunk semmit a vonal életéről. Megszűnt valamikor Rákóczi kitérő és valószínűleg folyamatosan cserélték a pályát nagyobb súlyú felépítményre. Ez évben például a felbontott Csaba kitérő-Békés vonalszakaszról hoztak bontott „i” felépítményt.

1964-ben került felbontásra Dózsa kitérő. A két váltó és a mellékvágány felszedése IV.9.-11. között zajlott.

1967.III.1.-én megszűnt a forgalom a Pusztaföldvári elágazás - Orosháza - Rákóczitelep vonalszakaszokon, Pusztaföldvár ugyan végállomás maradt, de most már az egész vonalé…

Ebben az évben a 3 243 lakossal rendelkező Pusztaföldvár állomásának utaslétszáma elérte az évi 35 532 főt, áru feladása 3 825 tonna, leadása 2 795 tonna volt.

Végül az élet csak 1969.IV.1.-ig tartott… A megszűnéskor a tengelynyomás 5.5 t, a legnagyobb sebesség 20 km/h volt, de a pálya ilyen paraméterek mellett 1985-ig kitartott volna…

1970.IV.29.-én lett meghirdetve bontásra az elágazást vigyázó őrhely (144+50 szelvénypont), mely 40 légköbméteres volt.

Balesetek:

- 1949.II.27.-én 14:13 órakora vonal 48/49 szelvényközében a 9534 sz. vonatban futó MÁV Gak 1073 psz. kocsi kisiklott.

- 1950.VI.2.-én 11:32 órakor Dózsa kitérő 2 sz. váltóján a 9537 sz. vonat MÁV 389,006+MÁV Dk 607+MÁV Bk 354 psz. járművei siklottak.

- 1962.II.17.-én a 24/25 szelvényközben a 9539 sz. vonat GV 3736+MÁV B 407 psz. járművei hóakadály miatt siklottak.

(Felek Ferenc, 2015.01.05)