Rudolftelep külszíni bányavasútja

2013.09.29 (Rónaföldi Zoltán)

A rudolftelepi bányászat előzményeit a disznóshorváti (ma Izsófalva) szénbányászatnál kell keresnünk, hiszen ebből fakadt. Abból az egyszerű tényből jött létre és lett később bányásztelepülés Rudolftelep, ahogy a lefejthető szénterületeket egyre távolabb találták meg. Rudolftelep Disznóshorváttól keletre helyezkedik el. E területeken aztán már önálló bányák, és ezek létesítményei jöttek létre.

MÁVAG 99. szerkezetű keskennyomtávú gőzmozdony
Fotó: Fialovits Béla (2012.07.20.)

Rudolftelep nevét Rudolf Cohacht bányavállalkozóról kapta, aki a róla elnevezett bányatelket e területen bejegyeztette. 1868-1905 között a disznóshorváti bányavállalkozók több felé kerestek és találtak szenet, és nyitottak bányákat. (Tamássy Károly, Felgner Jakab, Bárdy Pál, Sárkány Kornél, Kis-Varga István, Kantner Ede) 1905-ben Sárkány Kornéltól – ekkorra ő lett a legnagyobb bányavállalkozó - a Magyar Általános Kőszénbánya Rt (MÁK) nagyrészt megszerezte az itteni szénjogokat. Bányákat nyitottak. A Disznóshorváti Kőszénbánya Betéti Társaság is létrejött és a maradék területeken kezdett bányászkodni. Az 1868-1905 közötti időszakban Disznóshorvát környezetében a következő bányákról tudunk: Ó-Remény, a Bárdy féle három bánya, Kis-Varga István bányája a Mák-patak mellett, Mátyás, Emilie, Pál bányák, Kornél táró. Szállítás ekkor lóvontatású vasúton a Kornél bányai rakadóhoz történt. Az Új- Remény táró, a Disznóshorváti közbirtokosság bányája (itt is említés történt 0,78 km kisvasútról, 14 bányakocsival), Disznóshorváti közbirtokosságnak második bányája is volt (1,2 km kisvasút, 25 bányakocsi., A MÁK tulajdonában volt a Mária táró.

1908-ra tehető, amikor a rudolfi bányatelkeken a szénbányák nyitása elkezdődött. Aztán lassan, ahogy ez már másutt is bekövetkezett a MÁK és az általa létrehozott Borsodi Szénbányák Rt vette át a főszerepet. A MÁK sokat tett azért, hogy egy új, önálló bányásztelepülés jöjjön létre. A rudolfi részen a bányákhoz közel munkáslakások építését kezdték meg 1908-ban, melyekhez orvosi rendelő, iskola, tiszti lakások is tartoztak. Később ehhez kultúrházat, könyvtárat is építettek. Ez lett Rudolftelep.

1905 után a MÁK bányái nyílnak meg sorban. 1908-ban nyitották a Rudolf I. és Rudolf II. aknákat. A MÁK bányatelkei és bányái még: Éva, Ádám, Lajos, Olga, Vilmos, István, Róza, Gabriella, József, Laura, Henrik, Barbara.

Rudolf II. aknától 600 mm-es nyomtávú, külszíni bányavasút épült, amellyel a szenet az I. aknai rakodóra szállították. A vontatást gőzmozdonnyal végezték.

A mozdony egy MÁVAG által gyártott, 99. szerkezetű gőzmozdony volt (Bp.4758/1924). A mozdony gyártási évéből, valamint a vasútvonal üzembe állításából azonban egyértelműen következik, hogy vagy volt korábbi gyártású és típusú gőzmozdony is, vagy a vasúton egyéb vontatási megoldást alkalmaztak. A szállítójárművek valószínűleg szabványos, 0,8 m3-es bányacsillék és pályakocsik lehettek.

A Barcika – Rudabánya iparvasutat 1000 mm nyomtávról átépítették normál nyomtávra Barcika – Disznóshorvát között, 1907-re. Ez után Szuhakálló vasútállomásától normál nyomtávú iparvágány létesült Rudolftelepig, az itteni bányák kiszolgálására 1911-ben. A rudolfi vonalon csak teherszállítás történt. Az iparvágány hossza 3,5 km volt.

A MÁK 1926-tól csak a Rudolf nevű bányáiból termelt, a többit ekkortól nem használta, a szénkereslet visszaesése miatt. 1930-ban zárták be a Rudolf I. aknát.

1939 az a dátum, amikor MÁK (Magyar Általános Kőszénbányák Rt) és a Borsodi Szénbányák Rt, elhatározta a III. lejtősakna nyitását. A külszíni bányavasúton ekkor egy ideig kötélvontatással próbálkoztak, majd dízelmozdonyos vontatást vezettek be. A mozdony típusa egyelőre nem ismeretes.

A háború után e területen is megtörténtek a bányák államosításai.

1953-ban a Keleti táró, 1963-ban pedig Rudolf III. akna is bezárt. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez volt a külszíni bányavasút vége.

A következő IV. aknát 1949-ben nyitották, már állami kezelésben. Ez lett Rudolftelep utolsó bányája, amely 1975-től összevonva, az alberttelepi I. területtel működött együtt. Ez a bánya már a normál nyomtávú iparvágányra termelt. A bányában fontos gépesítési folyamatok zajlottak le, nem mindig sikeresen. Földalatti bányavasútján, a fővonalakon, 600 mm nyomtávolságú, felsővezetékes villamosmozdony szállítás működött, EL 5/06 mozdonyokkal, Ikarusz személyszállító kocsikkal, szabvány bányacsillékkel és pályakocsikkal.

A rendszerváltozás környéki, hányattatott szénbányászati helyzetben Rudolf IV. akna 1992-ben kivált a Borsodi Szénbányákból és önálló kft-ként folytatta működését, a 2004-es teljes ellehetetlenüléséig. Ekkor a bánya végleg bezárt. Az iparvágány is megszűnt. Ma már a rudolftelepi, csaknem 100 éves bányászatra, a szerény emlékpark utal.

Forrás: