Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt a Sátoraljaújhely főutcáján végigmenő kisvonat. Amikor a jól megszokott Mk48 típusú dízelek mellett megjelentek a román Mk45 sorozatú mozdonyok, gyerekfejjel modern csúcstechnológiának tekintettem őket, ha Károlyfalvára, vagy Sárospatakra utaztunk velük. Az 1980-as esztendő szomorú változást hozott a kisvasút és mindannyiunk életében. Legközelebb 1988-ban láttam újra Nyíregyházán a régi Mk45-ös barátaimat, amikor Kecskemét felé robogott velem a gyorsvonat.

A felújított Mk45,2009-es

1994. június 8-án Berencsi Kálmán Nyíregyháza Vontatási Főnökség képviseletében átadta a 4db hegyközi Mk45-öst Herczeg Miklós akkori műszaki vezetőnek a Budapesti Gyermekvasút részére.

2008. augusztus elsejével Füzérre helyeztek plébánosnak. A vasút, különösen a Hegyközi Kisvasút szeretete papként is elkísért. Füzérkomlóson az első lelkipásztori utam nem a templomba, hanem a Rakodóközbe, az egykori Füzérkomlós megálló rakodóhely végállomására vezetett. Kicsit csalódással töltött el, hogy az egykor pályaudvarra emlékeztető végállomáson csak egy 25. évfordulós szerény tábla emlékeztetett az egykori kisvasútra.

A Fehér Szikla Vadászházban rendezett egyik összejövetelen merész ötlettel hozakodtam elő Mester András tulajdonosnak, aki később polgármester lett: „Nem lehetne ide hozni egy igazi mozdonyt kiállítani? Lehetőleg olyant, ami közlekedett is erre. Az méltó emlék lenne és a helybéliek is értékelnék.”

A lavina elindult. Mester András megígérte: ha találok olyan mozdonyt, ami itt is járt, ő mindent megtesz erdész barátainak közreműködésével.

Internetes kutatómunkám alapján az alábbi képet találtam meg:

Még együtt a három hegyközi mozdony Hűvösvölgyben.

Hát jó, mentsük meg a 2009-est! A honlapot viszont már régen nem frissítették, így nem tudhattam, hogyan is áll a 9-es megmentése.

Közben további internetes kisvasutas bogarászásaim során megtudtam, hogy a 10-es homlokfalát kiállították, a 7-est és a 8-ast már el is bontották.

Az utolsó mohikán, a 9-es a hűvösvölgyi fűtőház melletti tároló vágányon várja sorsának jobbra fordulását. Tehát egy hegyközi román dízel még meg van és mások is gondoltak már a megmentésére. A következő fényképek is / a tízes homlokfala kivételével / az internetről származnak.

Az Mk45,2010-es homlokfala Hűvösvölgyben, a Gyermekvasutas Otthon falában.

Az Mk45,2009-es társai szétvágása után várta sorsát a fűtőház mellett.

Az Mk45,2009-es társai szétvágása után várta sorsát a fűtőház mellett.

Az Mk45,2009-es egy frissítő festés után.

Miután Mester Andrással közöltem, hogy megtaláltam egy „túlélő” hegyközi mozdonyt, ezt a hírt továbbította az Északerdő Zrt. akkori vezetőjének, Cserép Jánosnak, aki igényt tartott a mozdony szobormozdonyként való kiállítására az egykori füzérkomlósi kisvasúti végállomáson kialakítandó emlékhelyre.

Ezután következett a maratoni papírmunka. 2009. április 7-én Tar Sándorné a következő értesítést küldte el az ügyben érintett kollégáinak:

„Az Északerdő Zrt.-től ez a megkeresés érkezett a vezérigazgató úr részére. A nevezett mozdony a Keskeny nyomközű személyszállítás állagában van, helyileg a Gyermekvasúton. Hosszabb ideje üzemképtelen, így használaton kívül van, selejtezésre javasoltuk. Az NKH-tól már nem kértük meg a közlekedéshez szükséges engedélyeket, nyilatkoztunk arról, hogy nem kívánjuk üzemképes állapotba hozni, hanem selejtezésre vár. Az Északerdőnek valóban csak a „kaszni” kellene, azokat a belső alkatrészeket, amelyek még használhatóak, azokat kiszereljük, a többi értékesíthető. Erről a mozdonyról van szó.”

További egyeztetésben részt vettek: Tar Erzsébet, Ungvári István, Vinis Gyula, Nyáry Gábor, Ungváriné Frányik Mária.

2009. 11. 25-én Vinis Gyula megküldte az elszállításhoz szükséges adatokat a MÁV Zrt. Vezérigazgatóság részére.

Végül 2010. május 6-án létrejött az adásvételi szerződés a MÁV Zrt. és az Északerdő Zrt. között a használaton kívüli Mk45,2009 psz. mozdony mozdonyszekrényének és futóművének muzeális célra történő megvételéről.

A vételárat 280 525 Ft-ban állapították meg. A daruzás, a tréleres szállítás, az útvonalengedélyek és az otthoni ledaruzás ennek a vételárnak jóval a többszörösébe került, mire a mozdony végre véglegesen hazakerült.

2010. június 14-én, reggel Füzérkomlóson szokatlan jelenségre ébredtek a Rakodóközben lakó helybéliek. A Pálházi Erdei Vasút munkatársai Petercsák László és Budai Péter vezetésével visszaépítették az egykori rakodóvágány néhány méteres szakaszát az érkező mozdony fogadására és elhelyezésére.

Este 7 órakor megszólalt a mobilom. A Fehér Szikla Vadászházból hívott Mester András felesége: „Atya, jöjjön gyorsan, meghozták a mozdonyt!” Mire leértem, a mozdony a helyén volt, a daruk visszaálltak, de ifjabb Mester Andrásnak sikerült videón megörökíteni az elhelyezés felemelő pillanatait.

Az Mk45,2009-es immáron Füzéren kiállítva.

Az Mk45,2009-es immáron Füzéren kiállítva.

A mozdony lehelyezésekor a fél falu ott volt. Az idősebbek könnyeikkel küszködve mondták egymásnak: „Hát mégis visszatér a Kisvonat?” A füzérkomlósi gyerekeket egyszerűen nem lehetett hazahívni onnan, sem a hűvös idő, sem a sötétedés nem hatotta meg őket, annyira elvarázsolódtak attól a látványtól, amit addig a templomban sokszor hirdettem: „Imádkozzatok azért, hogy újra legyen itt kisvonat!” A gyerekek ezt komolyan vették, Hűvösvölgy és az Erdészet megvalósította kitűzött célunkat: Megmentettük a 9-est, nem vágták szét, bár alaposan „kibelezték”, de a külsőt hazaengedték emlékül a 30 évvel azelőtti megszüntetés kárpótlásaként.

Másnap a komlósi gyerekek ott sorakoztak a mozdony körül: „Jöttünk segíteni pap bácsinak takarítani, hogy szép legyen a mozdony.” Mivel ki tudtam nyitni a vezetőfülkét, belülről kezdtük el a takarítást…

Az Mk45,2009-es helyreállításából a helyiek is kivették részüket.

Ettől kezdve a gyerekek vigyáztak a mozdonyra, amikor játszani mentek. Néhány hét múlva a Szent István Rádió munkatársai is megjelentek, hogy riportot készítsenek. Leginkább az a kijelentésem fogta meg őket, hogy a hittanórák egy részét a mozdonyon tartom meg, mert így érdekesebb. A törött és hiányzó lámpaüvegeket Trabant lámpa búrákkal pótoltam.

A fennmaradó üres sínszakaszra egy Bax kocsit szerettünk volna a mozdonyhoz kapcsolni, hogy abban emlékkiállítás legyen. Ez még mindig folyamatban van.

2010. november 29-én az esti órákban megemlékező műsort szerveztem a Művelődési Házba, a megszüntetés 30. évfordulója alkalmából. Archív felvételek vetítése és személyes beszámolók után kimentünk a géphez és 30 db égő teamécsesből egy 30-as számot formázva emlékeztünk a szomorú estére, amikor az emberek összetört szívvel integettek az utolsó járatnak.

Napközben Parragh Péterék egy koszorút és egy mécsest helyeztek el a mozdony hátsó homlokfalán, de az esti ünnepségen már nem tudtak ott lenni. Saját személyes megemlékezésem abból állt, hogy segítettem Karajz Péter barátomnak a sátoraljaújhelyi Kazinczy Múzeumban a 30 éves évforduló alkalmából megrendezett kiállítás összeállításában. A fotókiállításban Parragh Péter csapata segített Nagy József és Karajz Péter archív fotóival, továbbá az egykori Kisvasút munkatársai tárgyi eszközökkel. Én megrendeltem az Mk45-ös mozdony modelljét néhány hegyközi Bax kocsival és ebből hoztam össze egy diorámát a múzeumi anyagokhoz a megszüntetés előtti állapotról a füzérkomlósi végállomásnál.

Az Mk45,2008-as modellje a diorámán.

A képen látható diorámán kívül egy működőképes terepasztalt is építettem, ami azonban nem került be a múzeumi kiállításra, mert nem fért bele a vitrinbe. 2011-ben felvetettem illetékesek előtt, hogy turisztikai céllal vissza lehetne állítani Pálházáig a füzérkomlósi szakaszt is és a C50-esek Kőkapu és Rostalló mellett az egykori végállomásig is feljárhatnának. Az uniós projektek viszont kerékpárút építésre adtak támogatást, így a Kisvasút feltámasztása Pálházáig ismét reménytelenné vált.

A nyíregyházi Bax kocsik helyzete is képlékeny maradt a 2009-es leállítás után. A mozdony mögötti sínszakaszra márpedig még kellene valami, még ha teherkocsi kővel megrakva, az sem lenne lehetetlen. A legnagyobb sikert viszont egy Mk48-as gép arathatta volna a 45-ös mellett. Két ilyen gépről is tudtam. Az egyik a 2004-es kasznija Szilvásváradon, a másik a 2021-es Kecskeméten.

Idő közben a 2021-es hibrid üzemmódra való átalakítására pályázatot nyert a LÁEV. A régi kaszniban kisvonat szimulátor üzemel a lillafüredi állomáson.

Akkor keresgéljünk tovább! Cigánd mellett az egyik tanyán hever évek óta félig szétszedett állapotban a 2028-as. Igaz, hogy nem hegyközi Mk48-as, de átszámozhatnánk a 2022-esre és eredeti hegyközi sárgacsíkos bordó színekben pózolhatna a MÁV-os színtervű román dízel mellett, ha már Bax-kocsis kiállítóhelyre nincs sok esélyünk.

A 2012-es év némi újítást hozott a 9-es sorsában. Egyik szabadnapomon ellátogattam Hűvösvölgybe, hogy az egyes Dácsiát részleteiben lefotózhassam.

Az Mk45,2001-es Hűvösvölgyben, mely a sorozat eredeti festését őrzi a 70-es évekből.

Az Mk45,2009-es (replika) tábláinak felszerelése.

A pályaszám- és gyári táblák fénykép alapján történő másolatát a pálházi Kontraszt Design Kft. szerkesztésében a mikóházi Faforgtech Bt. gyártotta le ugyanolyan anyagokból, mint a projekttáblák.

Új táblákhoz új festés kell. Az első átfestés már 2012-ben elkezdődött, de ez a festék gyorsan kifakult. Közben elkészült a Sárospatak-Kassa kerékpárút az eredeti nyomvonalon.

A második festés már minőségibb anyagból, szakértői hozzáértéssel kezdődött 2013. április végén. Mester András polgármester Nagy István hollóházi festőt bízta meg a teljes külső felújítással. A lekaparás után nagy meglepetésünkre nem az eredeti piros-vajszínű színtervre bukkantunk csíkozással, hanem a lengyel kisvasutakéra jellemző sötétzöld alapra. Ebből arra következtettünk, hogy ezeket a gépeket talán lengyel megrendelésre fényezték sötétzöld-vajszínűre a bukaresti gyárban, de ezek valamiért mégis Magyarországra kerültek.

Az Mk45,2009-es festésének lecsiszolása, alatta ismert vonalak és az érdekes zöld szín.

A gyári festést meglátva felvetődött az eredeti csíkos kivitelű visszafestés gondolata, de a piros és a sárga festék már meg volt a MÁV-os színtervhez. A MÁV-os színterv mellett szólt az is, hogy a piros szín jobban illik a Fehér Szikla Vadászház környezetébe és a helybéliek is ebben a köntösben látták itt utoljára a román dízelt. Így a kilences lett az egyetlen megmaradt MÁV-os színtervű Mk45 sorozatú mozdony, mint utolsó hegyközi román mohikán.

Kész a régi festék lecsiszolása, kaparása, jőhet az új szín.

A lekaparás után jött az alapozás, május elsején pedig már a végleges festés.

Már majdnem kész az új festés...

Az arra sétálók közben megjegyezték: „Alakul, még szebb lesz, mint amikor utoljára itt láttuk!” Május másodikán végül megtörtént az utolsó ecsetvonás. A táblák visszahelyezésével végre teljes pompájában gyönyörködhetünk az egyetlen MÁV-os festésű Mk45 sorozatú román kisvasúti dízelben.

A kész mozdony az OKT jelzésével Füzéren.

A kész mozdony.

Összeállította: Tóth Gábor füzéri plébános, vasútbarát 2013. májusában.