Kisújszállási Úttörővasút - egy el nem készült vasút története

2012.09.12 (Moór Attila)

Az MSZMP Kisújszállási Városi Intéző Bizottsága, a Városi Tanács VB, valamint a városi úttörőcsapatok 1957 tavaszán közös kérelemmel fordulnak a MÁV igazgatóságához, hogy a Kisújszállási GV vonalhálózatához csatlakozva, a MÁV állomással szemközti Rákóczi ligetben számukra úttörővasút létesítésére engedélyt adjon.

A beadványban lefektetett elgondolás szerint a felépítményi anyagot a Gazdasági Vasutak Igazgatósága, az ágyazati anyagot a MÁV biztosítaná. Az építést társadalmi munkában végeznék el. A település úgy számolt, hogy a mezőgazdasági jellegű Tiszántúl egyik legfontosabb vasúti csomópontja mellett felépítendő úttörővasút bevételei fedeznék a működtetés költségeit.

Az üzemeltetést a tervek szerint a GV vállalná, a járműpark egy B26-os motormozdonyból és 6 db lóré alvázra épített kis személykocsiból állna. Szintén a GV biztosítaná az egy fő motorvezetőt és az egy fő vonatvezetőt, az üzemeltetéssel kapcsolatos egyéb teendőket a GV által betanított, egyenruhás úttörők végeznék. Mai szemmel optimistának tűnik a tanács számítása, melyben a bevétel 70%-a fedezné a GV költségeit, és a maradék 30% pedig az úttörőcsapatok megsegítésére jutna. Természetesen az elgondolást nemcsak az anyagi érdekek vezették, hanem az ifjúság játékos nevelését és a vasutas szakma megszerettetését is célul tűzték ki.

Az úttörővasút tervezett vonalvezetéséről fennmaradt egy helyszínrajz, ha ezt összevetjük a település térképével, látható, hogy a tervezet részben a meglévő GV vonal felhasználásával számol. A kérelem végén megemlítik, hogy a településen ez év augusztusában rendezik meg a "Nagy Kun Hetet", mely ideális keret lenne a vasútvonal megnyitására.

A Gazdasági Vasutak Igazgatósága a számítások terén már korántsem volt ilyen optimista, de méltányosságból a vonal megépítését tevőlegesen is támogatni szándékozva 2000 db talpfát, 2400 vfm sínanyagot és kapcsolószereket bocsát rendelkezésre. A felkínált társadalmi munka ellenére is 250 ezer forint építési költség merül fel, mellyel a GV nem rendelkezik, de levélben kéri az Igazságügyi Miniszterhelyettes elvtársat, hogy a kialakult helyzetről magát Kádár János elvtársat is tájékoztassa.

Dacára a magas szintre küldött leveleknek, június közepén a beruházási hitelkeret még nem áll rendelkezésre. Ennek ellenére a terveket a település saját költségén elkészítteti, megtörténik a vasútvonal kitűzése.

Júliusban a Városi Tanács bejelenti, hogy az augusztusi rendezvényre a román állam úttörőket szándékozik küldeni, és a vasút építésével már a Magyar Rádió is foglalkozik. De a kivitelezés még mindig nem kezdődött el, a nyomvonalat újratervezik, mindez nem aggasztja a tanács képviselőit, ők már a menetrendet dolgozzák ki.

A kisújszállási úttörők kis vasútjának ügye végül holtvágányra kerül, a "Nagy Kun Hét" időpontjában is folyik a levelezés, melyek tartalmából az derül ki, hogy egyéb, népgazdasági szempontból fontosabb munkákra kell a pénz.

A megye központjában ugyanebben az időben szintén úttörővasúti tervek születnek, de hogy esetleg ennek hatására került-e le napirendről a kisújszállási építkezés, már kideríthetetlen. A szolnoki építkezés sem lehetett zökkenőmentes, az úttörővasutat csak 9 évvel később, 1966-ban adták át.

Források:

• Magyar Országos Levéltár
• Szolnok Megye Levéltára

(Moór Attila 2012.09.13.)