1956 októbere az alföldi kisvasutakon

2006.10.21 (Felek Ferenc)

Az ötven évvel ezelõtti események jellemzõen nem a kisvasutak körül forogtak. Felek Ferenc azonban mégis összegyûjtött néhány olyan történetet, ami az 1956-os eseményekhez köthetõ.

A MÁV 394,206 psz. gőzmozdonya Cegléden kivágott Rákosi címerrel
Fotó: archív (1956.)

Az elsõ történetemet 1997 telén mesélte el egy Birgi nevû gyulai hajléktalan.

A forradalom alatt bezárt az iskola is, az embereknek nem volt idejük ránk, gyerekekre, csavarogtunk egész nap. Egyszer csak híre jött, hogy Csabáról jönnek az oroszok! Erre a mi rendõreink elbarikádozták magukat az épületben. Én elbújtam a közelben egy gesztenyefa mögé és vártam, mi lesz? Hát tényleg jöttek, egy harckocsi jött, rajta egy szakasznyi orosz gyalogossal. A rendõrség elõtt keresztbeálltak a sugárúton és egy tolmács bekiabált, a bennlévõk adják meg magukat. Szó szót követett, végül az oroszok elunták a dolgot, fordult egyet a tank és BUMM! A bejárati ajtó tokostól-falastól beszakadt. Az orosz bakák meg be és ami a vasalt csizmákkal meg a puskatussal belefér, verték a rendõröket becsülettel. Csontok-orrok reccsentek, egy rendõr a csukott ablakon repült ki! Már szállingóztak kifelé a gyõztes oroszok, megpakolva a rendõrök kenyér és csokoládé készletével, mikor sípolás-csikorgás! Odakapom a fejem, hát a kisvasút személyvonatja érkezett a csata színhelyére és néhány méternyire állt meg a tanktól. Namost azt tudni kell, hogy az egyszeri orosz ember a gyerekeket és az idõseket nagyon szereti és féli. Hát a vonatból, bár tömve volt, egyetlen egy öreg nénike szállt csak le. De az sem akármiért! Esernyõjével rátámadt az oroszokra! És megfutamította õket, sûrûn puffogtatva hátukon-vállukon az ernyõt, egész a harckocsiig zavarva õket. Ekkorra már egész csõdület gyûlt össze a helyszínen. A motor beröffent és a tank hátratolatott a vonat útjából, a nénike visszaszállt a kisvonatra mely továbbment. Az oroszok még adtak nekünk gyerekeknek csokoládét, majd elindultak a vonat után a sugárúton, bele-bele géppuskázva az egykori burzsuj villákba.

Következõ történetemet Nagy Sándor nyugdíjas vasutas mondta magnószalagra vele készített riportom alkalmával 2002.március 26-án.

... 1956-ban meg hogy jártunk? Kitört a forradalom. Jött ide az állomásra Kesztyûs Mátyás, a cukorgyári répaosztály vezetõ. Emberek, nagyon nagy baj van! - mondja - Dobozon olyan hergeltek az emberek, hogy nem dolgoznak, nem hajlandók a répát vagonba rakni. Le kell álljon a gyár répa nélkül, egymillióba van, ha mindent ki, meg bekapcsolok! Hozzanak már nekem Mezõhegyesrõl répát, ad a MÁV tíz négytengelyes kocsit, ha vállalják! Segítsenek!                                                               

Binges Bandi, Sánta Miska sógorom, meg én elvállaltuk. Ráfy meg szervezett egy másik csapatot másik tíz vagonra. Mikor mentünk, nem is volt semmi baj. Fent mentünk Mezõhegyesre (Fecskési vonalon, FF), ott megrakták a kocsikat és irány vissza. Hát sose felejtem el, Kaszaperen, ha laktak kétszázan, hát azok mindahányan ott álltak a vágányban kapával-kaszával, meg ami ütõeszközt el tud képzelni! Már messzirõl kiabálták, hogy álljunk meg. Ott ültem a motorban Binges Bandi mellett, mondom neki : - Bandikám, meg ne állj, mert ezek itt ütnek agyon minket! Menjél, ne törõdj velük, nem mi tehetünk róla, ha nekik nem jó! Át is robogtunk, ugrottak ki a vágányból!

Másnap megint fordultunk egyet, hát ekkor meg senkit nem láttunk. Fûszegen meg részeg doboziak álltak elénk. Velünk volt Mátyás, õ dorgálta meg õket, hogyha már dolgozni nem hajlandók, akkor azt miért bántják, aki hajlandó? Így nem állt le a gyár azon az õszön! ...

 A tehervonatok tehát minimum napi 200 km utat tettek meg a hatalmas Békéscsaba környéki kisvasúthálózaton!