3212,0001

Karlik mozdony a 4. hídon
Fotó: Chikán Gábor (2007.07.29.)

Nyomtávolsága 600 mm, az akkutelep feszültsége 40 V, teljesítménye 2,8 kW.

Ezt a kismozdonyt eredetileg Németországban a Leipziger Unternehmen Adolf Bleichert & Co. cég gyártotta a bányalovak felváltására, több más bányászati berendezés (sodronykötélpályák, vasúti köteles szállítógépek, aknatornyok, daruk, ipari hajtómûvek stb.) mellett az 1930-as évektõl. A II. Világháború után gyártása a Szovjetunióban és Lengyelországban is folyt az eredeti (illetve az eredeti alapján aktualizált, de jelentõsen nem megváltoztatott) német tervek alapján. A Karlik elnevezés is ekkor vált általánossá e mozdonyokra.

Magyarországra tudomásunk szerint 7 db került, Kincsesbányára, tudomásunk szerint szovjet gyártásúként. A bauxitbánya felszámolása során egy kivételével a Mazsola névvel becézett kismozdonyok szétszóródtak az ország más bányáiba, így az Ajka környéki szénbányák egyikében is üzemelt belõlük (Padragkút).

A gépeket még Kincsesen átalakították akkumulátoros üzemrõl felsõvezetékesre, rúdáramszedõt és az akkumulátorok helyett pótsúlyokat szereltek az akkuládákba. Továbbra is 40 V egyenárammal mûködtek, akkutöltõik pedig a felsõvezetéket táplálták. A mozdonyokat a Gánton és Ajkán bányamúzeumokban kiállított példányok kivételével vélhetõen szétvágták a `90-es években. A gánti példány Kincsesbányáról 1986-ban vonult "nyugdíjba", az Ajkán kiállított pedig Padragkútról 1996-ban.

A füzérradványi illitbányában fellelt példány az elõzõekben említett 7 jármûtõl függetlenül, a slovinky-i vas- és rézércbányából került Magyarországra, és tudomásunk szerint Lengyelországban készült. A gép több évi szervezés, tárgyalás és cseremunka árán került gyûjteményünkbe, üzemképesen. Megtalálásakor szürke volt, mostani, halványzöld színét Gyöngyösoroszin kapta, ugyanis Kemencérõl ideiglenesen egy ottani ércbánya felszámolásához kölcsönkérték.