Járműmentés a tiszafüredi téglagyárból

Elõször 2002. áprilisában jártam Tiszafüreden egy családi kirándulás keretében a szüleimmel. Téglagyári vasutat még sosem láttam elõtte és a kulit is csak a KBK füzetekben megjelent rajzokról ismertem. Abban az idõben még csak álom volt egy mozdony beszerzése a négy éve létezõ AKGV-re. A mozdonyvásárlás a tiszafüredi látogatás után még öt évig álom maradt, de örültem, hogy üzemel a téglagyár. Éppen 2007-ben a békési jármûmentések idején hallottam elõször Tiszafüreden keresztül utazó kisvasútbarátoktól, hogy az ottani téglagyár is leállt, a kulik a gyár udvarán árválkodnak. Akkor azonban még az elsõ kuli érkezésének örültem és sem pénzem, sem lehetõségem nem volt ez ügyben lépni. 2008-ban megérkezett a második kuli a dévaványai téglagyárból. Közelebb volt, mint Tiszafüred és utóbbiról semmilyen információm nem volt, így az események ismét elvitték a továbblépés lehetõségét.

Az áttörést a 2009. év hozta, amikor komolyan elkezdtem kutatni, hogy mi a helyzet a téglagyárral. Keresztapukámon és a mezõtúri téglagyár tulajdonosán keresztül megtudtam, hogy a tiszafüredi gyár valóban bezárt és a debreceni Gulyás Tüzép telephelyeként üzemel. Még februárban ellátogattam a téglagyárhoz, ahol zárt kapuk fogadtak. Az õrtõl azoban megtudtam, hogy megvan mind a három kuli és a tulajdonos személye is megegyezik az általam hallottal. Ezen információk tudtával látogattunk el Erky-Nagy Dániel barátommal 2009. nyarán Debrecenbe, ahol tárgyalást folytattunk a Gulyás Tüzéppel. Akkor azt mondták, hogy a téglagyár kérdése egyelõre nincs rendezve. Nagy valószínûséggel le fogják bontani vagy el fogják adni és még nem tudják, hogy az új tulajdonosnak kelleni fognak-e a mozdonyok. Arról is tájékoztattak, hogy az egyik mozdonyban valami különleges régi motor van, amire a tiszafüredi helytörténeti múzeum igényt tarthat. Telefonszámot, e-mail címet cseréltünk és megállapodtunk, hogy ha történik elõrelépés az ügyben, hívni fognak minket, de mi is keresni fogjuk õket. Még aznap kilátogattunk a gyárba, ahol a debreceni központ utasítására ezúttal beengedtek minket. A látogatás során körbefényképeztük a gyárat és a jármûveket. Megállapítottuk, hogy mind a három mozdonyban BL-12 típusú motor van, amit a '60-as években gyártottak, tehát nem valószínû, hogy a helyi múzeum jelentõs értéket tulajdonít neki. A 2009. év õszén többször kerestük e-mailben a Gulyás Tüzépet, de választ alig-alig kaptunk. Mindössze egyszer válaszoltak, akkor is azt írták, hogy nem történt elõrelépés. Ez év elején több e-mail után telefonon hívta fel õket Dániel barátom, de azt válaszolták, hogy még nem foglalkoztak az üggyel, nekik ez nem fontos, de hívnak, ha lesz valami. Mi ennek tudatában nyugodtan vártuk a fejleményeket.

A kisvasut.hu-ra április végén Gál Csabától érkezett egy levél, amiben leírta, hogy mozgolódások vannak a gyár területén és az udvaron egy ócskavas kupacot hordtak össze. Gál úr ezzel megmentette a tiszafüredi mozdonyokat, mert ráébresztett minket, hogy azonnal lépni kell az ügyben. A Gulyás Tüzépet hívva kiderült, hogy az egész gyárat eladták bontásra. Persze ígéretük ellenére nem szóltak nekünk. Május 3-án azonnal vonatra ültem és meglátogattam a gyárat. A körkemence ekkor már romokban volt, a jármûvek, felaprított présgép, egyéb vasanyagok egy kupacba halmozva várták az elszállítást. Meglepetés volt azonban, hogy a három, eddig is ismert kuli mellett egy negyedik, roncs állapotú is megtalálható volt. A látogatás során horribilis árat (360.000 ft/db) mondtak a kulikra, amibõl sikerült alkudni (300.000 ft/db), majd Dani többszöri telefonhívásra további, igen jelentõs árcsökkenést ért el. Az ekkori megállapodás szerint 500.000 ft-ért és némi ócskavasért kaptuk volna meg a három kulit, a roncsot és az ócskavas kupacban található pótalkatrészeket. Végül ócskavasat nem tudtunk vinni, így 550.000 ft lett a végösszeg. Az árak így is magasak, de nehézségek árán kifizethetõk lettek. Az alkudozást után a szükséges pénz elõteremtése következett, mivel a mi pénzünk a szükséges összeg alig több, mint felét fedezte csupán. Dani itt is nagyot alkotott. Kelemen Zsolt tagtársunk (Kisvasutak Baráti Köre Egyesület) nagylelkûségének köszönhetõen 50.000 ft-ot kaptunk kölcsönbe, ahogy a barátnõm, Árki Nóra összegyûjtött pénze is egy ideig kuliba lett fektetve. Guba Józsi pedig megvásárolt az ép állapotú mozdonyok közül egyet, így az összes vontatójármû megmenekült. A jármûmentés lehetõsége a lehetõ legrosszabbkor jött. Egyetemi elfoglaltságaim miatt nem tudtam 5-én délelõtt részt venni a mozdonyok roncskupacból való kimentésében. Dani barátom 4-én este Miskolcra, az egyetemi albérletembe érkezett és így másnap 300.000 forinttal a cipõjében levezényelte a jármûvek kihúzását, félretételét (videón). Délutánra én is megérkeztem Tiszafüredre, ahol a szállítás szervezésébe kezdtünk. Egyelõre az volt a cél, hogy a jármûvek biztonságba kerüljenek. Megbeszéltem a helyi MÁV állomáson, hogy a kulikat ideiglenesen a vasúti raktárban tárolhatjuk. A helyiektõl kérdezõsködve sikerült egy fuvarost találni, KCR-es IFA teherautó jött a kulikért. A KCR azonban nem tudta megemelni a másfél tonnányi vasat, így másik lehetõséget kellett találnunk. A mozdonyok kifizetése után a Hajdú tüzép önrakodó teherautója 17 órára megérkezett. Rövid rakodást követõen elindultunk. A tulajdonos, Hajdú László felajánlására a jármûveket végül nem a vasútállomáson, hanem a tüzép udvarán helyeztük el.

A jármûmentés elsõ szakasza ezzel az elhelyezéssel lezárult, de még hátra volt a szállítás szervezése. Ebben Édesapám nyújtott nagy segítséget. Egy békéscsabai fuvarozó cég vállalta visszfuvarban a szállítást. Ahogy ez lenni szokott, most is egy egyetemi zárthelyi dolgozatom idõpontjára esett, így Édesapámnak kellett vonattal Tiszafüredre jutnia. El is jutott Jászapátiig, ahonnan nem ment tovább a vonat, mivel 4 perccel a vonat indulása elõtt árvíz miatt lezárták a Tarna hidat. Vonatpótlást is csak órákkal késõbbre ígértek. Szerencsére sikerült találnia egy közvetlen autóbuszt Tiszafüredre, ahova kis késéssel oda is ért. Ott ekkor már a felrakodott teherautó fogadta, amivel el is indultak Békéscsabára. Békéscsabán a lerakodás gond nélkül lezajlott. A rakodás után azonban a teherautó elakadt a sárban és legalább 30 centi mélyre süllyedt. A ,,segélygép" kis idõ múltán megérkezett és kihúzta a bajba jutott jármûvet. Ezek után csukódott a kapu, kattant a lakat és a kapun belül immár öt kuli áll, köztük a három tiszafüredi.

A jármûmentés során 3 ép, üzemképeshez közeli állapotú és egy roncs kuli menekült meg. Elõbbiek közül az egyik Guba József tulajdonában. Az AKGV két ép és egy roncs mozdonnyal lett gazdagabb. A jármûvek mellett számos alkatrész is megmenekült, amik elsõsorban nem a tiszafüredrõl érkezett, hanem a korábban vásárolt jármûvekhez fognak alkatrészbázisul szolgálni. Ennek oka, hogy többségük a tiszafüredi jármûvek átépítése során került le a mozdonyokról. (Pl. a megváltozott lehajtás miatt nem volt szükség lehajtófogaskerék házra.)

A megmenekült jármûvek a következõk:

Csillagos: Ez az eredetileg szintén MV típusú mozdony két társával együtt a tiszafüredi téglagyárból érkezett 2010.05.18-án. Motorja a téglagyárban vagy a téglagyári központi mûhelyben történt átépítés miatt nem MIB, hanem BL-12 típusú. Ennek megfelelõen az AKGV-n a tiszafüredrõl érkezett hasonló mozdonyokkal együtt külön sorozatszámot kapott. A vontató hajtómûvének elejére toldatot illesztettek, a lehajtása az eredeti fogaskerekesrõl láncosra módosult. A BL-12 típusú motor nagyobb méretei miatt az egész burkolatot átépítették. A burkolat elejére az elõzõ rendszerben a mozdony vörös alapszínét kihasználva fúrt lyukakból körben elhelyezett öt ágú csillagot képeztek.

Niki Lauda: A téglagyárban kapta ezt a nevet. A Csillagos kulival szinte mindenben megegyezik, de csillag helyett az elején dróthálóból készült szellõzõrács található. Oldalára a Niki Lauda név és a Forma 1-4 felirat szerepel. Guba József tulajdona, az õ kerti vasútján lesz üzembe helyezve.

Dobozkuli: Ez a mozdony is a tiszafüredi téglagyárból érkezett. Az M231-2001-es mozdonyhoz hasonlóan BL-12 típusú motorja van. Ez az átépítés azonban már minden bizonnyal házilag valósult meg. A mozdonyon az átépített és át nem épített társaihoz képest fordítva van felszerelve a motor, vagyis a hengerfej van elöl. Burkolata meglehetõsen igénytelen módon utángyártott, megjelenésében nélkülözi a minimális formatervezést is. Eleje és teteje nincs, az oldallemezek csupán a lendkeréktõl való védelmet szolgálják. Lehajtása ennek is módosult, azonban ebben az esetben nem lánc, hanem ékszíjhajtást alkalmaztak. A motorja a jelekbõl ítélve egy SD-9-es típusú sínkuliból származik. A mozdony meglehetõsen leromlott állapotúnak látszik, azonban az üzemben tartáshoz szükséges munkáktól eltekintve a korhûség megtartása érdekében más felújítást nem tervezünk.

Roncs: Az M231-2001-es kulival teljesen megegyezõ kivitelû tiszafüredi kulinak a roncsa. A mozdonyból szinte minden fõbb alkatrész hiányzik, a hajtómûház és az ütközõk azonban jó állapotban vannak. A hajtómûben található két fogaskerék, áthajtó és elsõ járó tengely valószínûleg pótalkatrészként fog szolgálni. A hajtómû három fedõlemeze megvan, azonban alkatrészhiány és a várható nagy költségek miatt felújítása nem tervezett.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki segítségével hozzájárult ezeknek az egyedülálló mozdonyoknak a megmentéséhez! A beszámolóban szereplõ kedves tagtársakon és más segítõkön kívül köszönet Karap Krisztiánnak, a kisvasut.hu-ra érkezett levél továbbításért valamint Erky-Nagy Dániel és jómagam szüleinek, hogy elviselték a jármûmentéssel járó bonyodalmakat.

képek az AKGV honlapján